– Az elmúlt esztendőre a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak 33 milliárd forintos bevételt írt elő a költségvetési törvény. Ezt, úgy tűnik, igencsak sikerült – igaz, egy kis segítséggel – meghaladni. Összességében akkor elégedett a tavalyi évvel?
– Az igazgatóság, jogelődjeivel együtt, 15 éve működik, azaz a rendszerváltással jött létre, mai formáját azonban 1996-ban nyerte el. A 2005-ös év mind az értékesítések, mind pedig a forgalom tekintetében rekordnak számít, a KVI az elmúlt tíz évben nem ért el 10 milliárd forint feletti bevételt. Két éve is csupán hárommilliárd forintig sikerült eljutni, míg tavaly végül 425 milliárd forint feletti bevétellel zártuk az évet...
– Ez ugye főként a Budapest Airport (BA) ZRt. értékesítésének köszönhető?
– Igen. A BA ZRt. kincstári vagyonban marad, de a 75 évre vonatkozó vagyonkezelői jogának ellenértéke mintegy 387 milliárd forintot tett ki, s értékesítettük a nem kizárólagosan kincstári vagyonnak minősülő ingóságokat a BA ZRt.-nek, mintegy 18 milliárd forint értékben. További mintegy 20 milliárd forint pedig ingatlanok értékesítéséből jött össze. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy összességében mintegy 30 milliárd forintnyi ingatlan értékesítéséről döntöttünk még tavaly, de több eladás áthúzódik 2006-ra. Így mintegy 10 milliárd forintnyi ingatlanra már leszerződtünk, ám a bevételek csupán idén folynak be. Ezzel együtt is összességében sikeresnek értékelem a 2005-ös évet, még úgy is, hogy elkezdődött a KVI átalakítása, hiszen hatékonyabb szakmai és szervezeti rendszert kell felépíteni, mivel a KVI alaptevékenysége nem az értékesítés, hanem a mintegy nyolcezermilliárd forint nyilvántartási értékű kincstári vagyon kezelése. Igaz, ennek a csomagnak csupán 2-3 százaléka van a KVI direkt vagyonkezelésében, a fennmaradó ingatlanokra 800 költségvetési és 40-50 nem költségvetési intézménnyel kötöttünk vagyonkezelői szerződést.
– Korábban több lap is írt arról, hogy amennyiben nem teljesíti a tervet, nem sokáig maradhat a hivatal élén. A 33 milliárd megvan, billeg még a széke?
– Kétségtelen, hogy határozatlan időre szól a kinevezésem. Az állást azonban egy nyilvános pályázaton nyertem el, s mint ilyen, politikától független, így az is igaz, hogy bármikor felállíthat székemből a pénzügyminiszter, hiszen ő nevezett ki. Persze erre a munkába állásomkor lelkileg fel is készültem, viszont az említett cikkek – amelyek minden alapot nélkülöztek – inkább édesanyámat viselték meg. A visszajelzések azonban arról szólnak, hogy a munkánkat nemzetközi színvonalon végezzük, bármelyik multicéggel tárgyalóképesek vagyunk, a pályázataink nyilvánosak, átláthatóak, és sikerült több milliárd forint értékű ingatlant eladni úgy, hogy egy hangos szó nem érte a KVI-t. Úgy vélem, hogy utóbbi elég jó válasz a kérdésére. Emellett, mint említettem, a piac szereplői is elismerik partnerüknek vagy leendő partnerüknek az igazgatóságot.
– Ezek szerint biztosan ül a helyén. Erre az évre is van előírt teljesítményterv?
– A költségvetési törvény idén nem tartalmaz konkrét számot az értékesítéshez, az előzetes elvárás mégis hasonló, mint a tavalyi, mintegy 30 milliárd forint. Ennek tükrében alakítottuk ki a 2006-os értékesítési tervet, amei teljesíthető célként kezeli az elvárást. Idei bevételnek számít a Divatcsarnok, a Tihanyi Park Hotel 2 milliárd forintos eladási árral, és a Szende Pál utcai ingatlanok. A Club Aligát, a Mária Terézia laktanyát, illetve a Béla király úti rezidenciát hirdetjük meg a közeljövőben. Utóbbi három együttes értéke mintegy 15 milliárd forint. Mindemellett szintén fontos idén a 2006. június 9-i határidő, azaz az elbirtoklás határideje. Eszerint a fenti határidő után az állami ingatlan is elbirtokolható, ha ennek minden feltétele teljesül. Ezt természetesen szeretnénk megakadályozni, így át kellett vizsgálni a kárpótlásokat, a privatizációt és az állami vállalatok átalakulását is. Az elbirtoklás elkerülésére pedig egy elviekben zárt rendszert alakítottunk ki.
– A Club Aliga tavalyi értékesítése meghiúsult. Egyes vélemények szerint ebben nem kis szerepe volt a helyi tüntetéseknek is. Sikerült megoldani a problémákat?
– A helyi önkormányzat is megértette azt, hogy a település érdeke egy magas színvonalú beruházás megvalósítása a területen, amei nemcsak munkahelyeket jelent, hanem az egész környezet fejlődését. Emellett amíg van iparűzési adó, addig azt sem lehet alábecsülni. Összességében azt kell mondjam, valamelyest közeledtek az álláspontok, ám a végső megállapodásra közösen kell eljutniuk a befektetőknek és az önkormányzatnak az értékesítés után.
– A pályázaton változtattak?
– A pályázat struktúrája nem változik, jelen pillanatban a Pénzügyminisztériumtól várjuk a jóváhagyást.
– Áprilisban új rendelet jelent meg a kincstári vagyon eladásával kapcsolatban. Segített az új rendszer az értékesítésben?
– Az értékesítési szabályok rugalmasabbá tételét már korábban kezdeményezte a KVI, s végül az elkészült rendeletnek a hatása sem maradt el. Több olyan árversenyt tudtunk tartani, amelyekre a korábbi rendeletek alapján nem lett volna lehetőségünk, így összességében pozitívan értékelem az új rendeletet.
– Van esetleg olyan ingatlan, amely nagyon a szívéhez nőtt, s nehezen válik meg tőle?
– Őszintén szólva ezen még nem gondolkodtam el. Azt kell mondjam, hogy a szó jó értelmében mi itt a hivatalnál mind technokraták vagyunk: hatékonyan, szervezetten kell őrizni vagy éppen gyarapítani a kincstári vagyon értékét. Így ha egy-egy értékesítésről kell döntenünk, akkor azt minden további nélkül megtesszük. Kérdésére válaszolva inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon sok érdekes ingatlan van a KVI birtokában. Ilyen például Rákosi Mátyás volt bunkere, közel a KVI székházához, összeköttetésben a metróval. Sőt van egy alagút a Duna alatt, amely a bős–nagymarosi vízlépcsőhöz épült volna, s igen kevesen tudnak róla, vagy a budai Vár gyomrában lévő használaton kívüli sziklakórház. Persze emellett ide tartoznak azok a katonai objektumok, amelyek mára már elvesztették védelmi funkciójukat, így igen érdekes volt találkozni egy-egy kiürített silóval vagy raktárral olyan helyeken, ahol nem is gondolnánk, hogy van bármi is.
– S olyan ingatlan, amelytől már régen „megszabadult” volna?
– Erre könnyebb válaszolni: a Citadella jó ideje húzódó vagyonkezelési pályázatát szeretném már lezártnak tekinteni.
Bakonyi Attila