A magyarországi nyomdaiparban az elmúlt egy-két évben kétféle tendencia volt megfigyelhető: egyrészt növekedtek a beruházások, másrészt viszont több kisebb nyomda volt kénytelen bezárni kapuit – mondta lapunknak Peller Katalin, a Magyar Nyomda- és Papíripari Szakmai Szövetség (MNYPSZSZ) főtitkára. Így a rövid távú prognózisok szerint idén s talán a jövő évben is folytatódik az a „tisztulási” folyamat, amelynek során újabb kisebb cégek kerülhetnek a tönk szélére. A nagyobb társaságok viszont éppen az elmúlt években jöttek rá, hogy nem csupán technológiai fejlesztéseket kell végrehajtaniuk, a versenyképesség erősítése érdekében a hatékonyság növelésén is dolgozniuk kell.
A szakmai szövetség szerint éppen ebben az időszakban igencsak kiéleződött a megrendelőkért folytatott verseny, ténylegesen megjelent a szomszédos országok nyomdáinak kapacitáskínálata. A legnagyobb piaci ellenfél Szlovákia, amely sok tekintetben előzésbe kezdett, főként kedvezően kialakított és – úgy tűnik – sikeresen végrehajtott adóreformjával. A kialakult helyzetben az eddig Magyarországon partnert kereső-találó külföldi megrendelők, sőt gyakorta már a magyarok is a szomszéd országba mennek. Közvetlen környezetünkben 2007-től újabb konkurens léphet a piacra: Románia, amellyel szemben a magyar nyomdaipari ágazat éppen európai uniós tagságunkból adódóan egyelőre előnyöket élvez.
Összességében egyre inkább jellemző a megbízók részéről, hogy többnyire az árat, kevésbé a minőséget veszik figyelembe, legyen szó lokális vagy regionális megrendelésekről. Mindezt ellensúlyozandó a hazai nyomdaiparban sok esetben a költségek emelkedése ellenére továbbra is 2001-es vállalási árszinttel dolgoznak. Ugyanakkor – igaz, ez inkább európai uniós, mint regionális probléma – a következő években az ázsiai cégek térnyerésével is számolni kell, az újabb konkurencia megjelenése tovább élezheti a versenyt Európában. Szakemberek azzal számolnak, hogy a kínai és a tajvani nyomdai cégek megerősödésével előfordulhat, hogy a nagyobb kiadók inkább egy helyen állíttatják elő például a több nyelven, egyszerre nagy példányszámban megjelenő kiadványaikat. Míg ugyanis egy magyarországi cég rövid idő alatt legfeljebb 3000–5000 könyv előállítására képes, addig az ázsiai országban található óriásnyomdák – gyors átfutási idővel – akár több tízezres nagyságrendű kiadványt is gyárthatnak. Az MNYPSZSZ szerint a csomagolóanyagok és a reklámkiadványok nyomtatását szerencsére a megrendelők nem tudják kihelyezni ilyen távolra.
A hazai cégeknek további hátrányt jelent a pályázati lehetőségek, illetve az azokon való részvétel nem túl kiforrott rendszere. Egyes társaságok szerint ugyanis gyakran több költséget generál egy pályázaton való indulás, mint amennyit abból profitálni lehetne, ezért inkább bele sem vágnak. Ahhoz, hogy a kisebb vállalkozások is sikeresen pályázhassanak európai uniós forrásokra, kormányzati segítségre lenne szüksége az iparágnak – vélekedett Peller Katalin.
Bakonyi Attila