A versenyfelügyeleti eljárás megállapításai szerint a Balaton környéki éttermek üzemeltetői 2001 júniusában olyan „jegyzőkönyvet” írtak alá, amely szerint 2001. július elsejétől bizonyos étel- és italfajtákat a megszabott küszöbáron alul az érintett éttermekben nem lehet árulni. (Az étteremvezetők találkozásai rendszeresek voltak, több esetben is sor került üzleti kérdések megvitatására, különösen gyakran panaszkodtak egymásnak a csökkenő forgalom miatt.) A megállapodás kiterjedt az akciós napi ajánlatra is, melynek esetében a küszöbárból száz forint kedvezmény volt adható, ám az ár így sem lehetett kevesebb hétszáz forintnál. A jegyzőkönyvet aláírók ezt követően nem mentek a kialakított árak alá.
A GVH szerint a jegyzőkönyv aláírói árkartellt hoztak létre, ezzel kizárták azt az üzleti stratégiát, amely alacsonyabb árakkal alacsonyabb szintű szolgáltatást nyújtott volna - igazodva a fogyasztóközönség változó igényeihez és a kereslet csökkenéséhez. A vállalkozások azon érvelését, hogy céljuk a minőségi kiszolgálás megőrzése, ezáltal a fogyasztói érdekek védelme volt, a GVH nem fogadta el árkartellt legitimizáló indokként és rámutatott: az árverseny egy stabil, átlátható piac állandó jelensége, amely többnyire viszonylag szűk sávban zajlik. Az árháború olyan időszakos jelenség, amely akár önköltség alatti árakat is produkálhat és hozzájárul a piac megtisztításához, a verseny hatékonyságához. Az éttermek ezen árháború jelentette kockázatot kívánták megállapodásukkal kizárni.
A bírságok kapcsán a GVH leszögezte: ezek az összegek első látásra alacsonyak, ám ha az érintett vállalkozások üzleti forgalmával vetjük össze, akkor egyaránt szolgálják a büntetés és az elrettentés funkcióját. A GVH méltányolta az ominózus megállapodás nem túl jelentős piaci hatását és gazdasági súlyát, az eljárás alá vontak együttműködő magatartását, illetve azt, hogy közülük többen egyéni vállalkozóként működnek. A bírságok az érintett vállalkozások éttermi forgalmának mintegy három-négy százalékát teszik ki.
D. P.
