Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Tíz esztendő alatt a szövetség életében bizonyára voltak változások. Hogyan alakult a tagság összetétele, mennyiben módosult az MBSZ munkája?
- Ma már a 66 taggal rendelkező MBSZ országosan reprezentálja az egész ágazatot. Képviselteti magát a szénhidrogén-kutatás és -bányászat, az ércbányászat egésze (bauxit-, mangán, valamint már a befejező, utómunkálatokat végző urán- és rézbányászat), a szénbányászat mellett az egyéb ércek és ásványok kitermelői (beleértve a „gyógyító" ásványokat), a kő-, a kavics- és a homokbányászat is. A szövetség tagjai még a tevékenységükkel a bányászathoz kapcsolódó jelentősebb vállalkozások képviselői. Az MBSZ nagy szerepet tulajdonított a bánya-erőmű vertikumok létrehozásának és hatékony működtetésének, s mindent elkövettünk az integráción kívül maradt bányák bezárásának késleltetésére is. A bányabezárások során felszabadult munkaerő egy részének külföldi foglalkoztatását is segítettük. A feladatokra vonatkozó irányelvekben lényeges változás nem volt. A legfontosabb feladat ma is az ágazat működési feltételrendszerének biztosítása, így a szakmai érdekérvényesítés az ehhez keretet nyújtó törvény- és rendeletalkotásban. A szövetség ennek jegyében 1992-től részt vett az új bányatörvény, illetve végrehajtási rendeleteinek, utasításainak előkészítésében.
Az MBSZ - a fejlődés biztosítása mellett - fontosnak tartja a bányabiztonsági szabályzatok korszerűsítését is. Az 1993. évi bányatörvényen többször végeztek kisebb módosításokat, mostanra a gyakorlati tapasztalatok alapján felmerült a jelentősebb változtatás igénye. A törvénymódosítási javaslat előkészítésében az MBSZ meghatározó szerepet vállalt annak érdekében, hogy a működési feltételrendszert javító változat kerüljön az Országgyűlés elé.
- Ha már a változtatásról beszélünk, a jelenlegi törvény leginkább bírált része az, amely lehetővé teszi, hogy a társaságok - az igénybe vehető kedvezmények miatt - a szükségesnél kevesebb bányajáradékot fizetnek be. Egyetértenek-e ezzel a szakmai szervezetek, s kívánnak-e módosítani a jogszabályon?
- Valóban volt olyan változat, amely jelentősebb mértékű bányajáradék-emelési javaslatot tartalmazott. Ez azonban - az ismert okok miatt - további feszültséget eredményezett volna, így ezt a szakma javaslatára elvetették. A Gazdasági Minisztérium a Magyar Bányászati Hivatallal és az MBSZ-szel karöltve végül is a szakmai érveket akceptáló tervezetet fogadott el. Az a bírálat sem helytálló, hogy a bányatársaságok az előírtaknak csak a töredékét fizetik be. Ugyanis nem minden cég van abban a szerencsés helyzetben, hogy viszonylag könnyen, nagyobb ráfordítások nélkül termeljen. A kedvezőtlenebb kitermelési körülményeket méltányolni kell, így bizonyos igényelhető kedvezményeket kapnak a járadék meghatározásakor. Mindezek alapján elmondható, hogy a legálisan működő társaságok többsége a jogszabályban meghatározott módon teljesíti fizetési kötelezettségeit.
Adójellegű kérdésekben ugyan többen próbálnak kiskapukat keresni, de erre a válasz nem a terhek emelése, hanem a meglévő jogszabályok betartatása. Egyébiránt az sem fedi a valóságot, hogy a bányajáradék mértéke a „sumákolások" miatt csökkent az 1993. évi 17 milliárdról tavaly 13,7 milliárd forintra. Valójában ez arra vezethető vissza, hogy az 1993. évi törvényben a szénhidrogénre vonatkozóan a kütefa (különbözeti termelői felhasználási adó) kincstári bevételforrás pótlására bevezetett 40 százalékos bányajáradék 1997-re fokozatosan a 12 százalékos mértékre csökkent. (A bányajáradék 95 százalékát a szénhidrogénipar adja.) Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kötelezettségek mértékét - rövid távon - a földgáz- és kőolajárak alakulása befolyásolja.
- A széntüzelésű erőművek s a bányaintegráció kapcsán hozzájuk kapcsolt bányák sorsa - elsősorban környezetvédelmi okok miatt - az utóbbi időszakban nehezebbé vált. Ön szerint milyen jövő várhat ezekre a társaságokra?
- Először is az ország energiaellátásában betöltött szerepüket kell megvizsgálni. A több lábon állás fenntartása miatt fontos szerep hárulhat ezekre a vállalatokra. Fenntartásuk azonban a környezetvédelmi okok miatt csak komoly ráfordításokkal biztosítható, hiszen a környezetvédelmi moratórium miatt 2003. december 31-e után csak azok az erőművek működhetnek, amelyek teljesítik az előírásokat. A Mátrai Erőmű Rt. környezetvédelmi fejlesztései sikerrel jártak, hosszú távú működtetése a visontai és bükkábrányi lignitre alapozottan biztosított. Fontosnak tartjuk az Oroszlányi Hőerőmű kéntelenítőberendezésének pótlólagos beruházását, ebben az állami tulajdonos szerepvállalását. Emellett ugyancsak fontos a Bakonyi Erőmű Rt. új szenes erőművi fejlesztése. Az erőművek működésének biztosítása szociálpolitikai kérdés is, amit ugyancsak figyelembe kellene venni.
- Milyen szerepet töltenek be a bányatársaságok életében az újonnan beindult autópálya- és lakásépítések?
- Kiemelkedő szerepük van, hiszen a 2000. évi 67 millió tonna ásványianyag-kitermelésből 28,5 millió tonna jutott erre az ágazatra (1998-ban 22,4 millió tonna homokot és kavicsot termeltek ki). Ez a szint az építkezésekkel tartható lenne, s korántsem csupán a kavics- és homokbánya-társaságok profitálhatnának ebből. Az autópálya-építésekhez ugyanis a bányászati, sőt még az erőművi hulladék, a pernye is felhasználható. Környezetvédelmi szempontból is előnyös, igaz, egy-egy útalapozás cementigénye így nagyobb. Éppen a környezetvédelmi okok miatt azonban ezt a technológiát Németországban és Ausztriában is alkalmazzák.
- Milyen feladatokat tűzött ki maga elé a szövetség a közeljövőre?
- Az MBSZ 2001-től Bokor Csaba elnökletével a jövőben is részt kíván venni a törvény- és rendeletalkotásban, a gáz- és bányatörvény EU-jogharmonizációval összefüggő korszerűsítésében. Kisebb horderejű, de új kihívásnak kell megfelelnünk abban is, hogy megfelelő információs rendszerrel támogassuk a bányászati vállalkozások működését, ezért a hagyományos eszközökön túl az interneten oldalt kívánunk indítani. Megemlíteném még, hogy a tízéves évforduló kapcsán az MBSZ önálló szakmai kitüntetést alapított, amelyet márciusban adnak át.
Ábrahám Ambrus
