Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A bankkártyák családját gyakran ábrázolják piramis formában, amelynek legalján a legszélesebb körben elterjedt betétalapú, debit kártyák vannak. Ezekkel az ügyfél a saját pénzét költi - bár külön szerződés keretében meghatározott összegű hitelkerethez is hozzájuthat -, s a kártya csak a hozzáférés eszköze. Az összeg lehívója a készpénzfelvételre való ATM-ek, illetve a vásárlásokra szolgáló POS-terminálok segítségével elektronikus kapcsolatba lép a bankkal, s ha a számláján nincs vagy nem elegendő a fedezet, akkor a bank nem engedélyezi a tranzakciót.
A debit kártyák körében, de a piramis magasabb szintjén helyezkednek el a dombornyomott, „classic” kártyák, amelyek éppen az adatok dombornyomott felvitele miatt nem elektronikus környezetben is használhatók. Ezeket a kártyákat az ügyfél azokon az elfogadóhelyeken - éttermekben, üzletekben - is használhatja, ahol csak lehúzós berendezés van; ez leolvassa az adatokat az ügyfélkártyáról, de nem tud elektronikus kapcsolatba lépni a bankkal. A számla tényleges rendezése későbbi időpontban történik.
A piramis csúcsán a valódi hitelkártyák - creditkártyák - állnak. Ezek használatakor ténylegesen hitelez a kibocsátó bank, sőt dupla kockázatot vállal: a szokásos hitelezési kockázat mellett szembe kell néznie a kártyahasználatból fakadó rizikóval is. Így a bank, mielőtt hitelkártyát ad az ügyfelének, igen alapos hitelminősítést végez. Nemcsak az igénylő jövedelmére kíváncsi, hanem kikérdezi bankkapcsolatairól, ingatlanvagyonáról, gépkocsijának típusáról, családi körülményeiről, havi kiadásairól is. Az adatokat egy minősítő rendszerbe táplálják, amely aztán eldönti, kaphat-e az ügyfél creditkártyát, s ha igen, mekkora hitelkerettel. A valódi hitelkártyák mindig a dombornyomott, így offline környezetben is használható típusba tartoznak.
A valódi hitelkártyák két altípusa, a charge és a revolving kártyák közül eddig Magyarországon inkább az utóbbiak terjedtek el. A charge kártyával az ügyfél - ha olyan a minősítése - akár milliókat is elkölthet egy hónapban, ám hó végén azt teljes egészében vissza kell fizetnie. A revolving kártyák viszont újratöltődnek, esetükben a bank meghatározza azt a minimális törlesztési arányt - nálunk ez általában 6, 10, 15 százalék -, amelyet az ügyfélnek mindenképpen vissza kell fizetnie. A hazai creditkártya-kibocsátók közül a Citibank, a Magyar Külkereskedelmi Bank, a CIB és a Raiffeisen Bank kamatot sem számol fel, ha az ügyfél megadott határidőn - általában a számla kézhezvételétől számított 10-12 napon - belül visszafizeti a lehívott összeget.
G. Á.
