Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Milyen konkrét hátrányokat okozhatnak az európai állatjárványok az ágazat és a Délhús számára?
- Bár a BSE-kór nincs jelen Magyarországon, s az ezzel kapcsolatos európai uniós hírek, illetve a folyamatosan terjedő száj- és körömfájás jelentős károkat okozhat a magyar húsiparnak. Következményeivel, a termelésre és a piacra gyakorolt hatásaival legalább még két évig számolni kell. A marhahús iránti kereslet folyamatosan csökken, amely egyre nehezebb helyzetbe hozza a termelőket és a feldolgozóipart is. A közelmúltban elkészült idei üzleti tervünkben a szarvasmarhavágások mintegy 50 százalékos visszaesésével számolunk, de nem elképzelhetetlen, hogy még ennél is rosszabb lesz az arány. Ugyanakkor már eddig is mindent megtettünk és a jövőben is mindent megteszünk azért, hogy a legszigorúbb előírásoknak is maradéktalanul megfeleljünk. A kritikusnak tartott állati részeket, például a marhabelet már nem használjuk fel, s a termelést szinte minden fázisban ellenőrizzük, nyomon követjük. Mindezt persze csak költségnövekedés árán tudjuk megtenni, akárcsak a többi húsipari társaság.
- A húsipar szemszögéből nézve milyen a termelői háttér helyzete, és milyen tendenciákra lehet számítani?
- Az évtizedek óta oly sokat kárhoztatott ciklikusság nyilván a termelőknek és a feldolgozóiparnak is gondot okoz, és úgy vélem, hogy ezzel hosszú távon is számolni kell. Pillanatnyilag nincsenek alapanyag-ellátási gondok, az árak termelői oldalról nézve kiegyensúlyozottnak mondhatók.
Szerintem az üzemi szerkezet is jó irányba halad, hiszen az alapanyag-termelők között egyaránt jelen vannak a kistermelők, valamint közép- és a nagyüzemek. Ráadásul akit ma kistermelőnek minősítünk az legalább évente két-háromszáz hízósertést előállító gazdát jelent, míg korábban ide soroltuk azokat a családi gazdaságokat is, amelyek csupán néhány jószágot hizlaltak évente, és a megfelelő szakmai hátteret nem tudták biztosítani. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a magyar hústermékek egyik legnagyobb vonzereje a sajátos ízvilág, amely döntően abból adódik, hogy az állatok jelentős részét még mindig - s remélem továbbra is - kisüzemi körülmények között nevelik. Az ágazat minden szereplőjére szükség van a jövőben is.
- Az elmúlt időszakban egyre több szó esett arról, hogy Nyugat-Európában is folyamatosan nő az érdeklődés az ősi magyar zsírsertés, a mangalica iránt, s nem is biztos, hogy nekünk a korábbi célkitűzéseinknek megfelelő fajtákat - kizárólag hússertéseket - kellene tartanunk.
- Ne essünk át a ló túloldalára! A mangalica már sohasem fog olyan szerepet betölteni, mint régen. A világpiacon a jövőben még inkább szükség lesz egyedi, speciális ízű, kiválóan feldolgozott és csomagolt termékekre, de meggyőződésem, hogy nem szorul háttérbe a hússertés sem.
- A hazai húsfeldolgozó ipar ismerői már hosszú évek óta mondják, hogy jelentős kihasználatlan kapacitások vannak, és ennyi nagy húsfeldolgozóra nincs szükség az országban. Igaz ez?
- Tény, hogy az ágazat átalakulása nem fejeződött be, sőt azt hiszem, el is tart még egy ideig. A '60-as, '70-es, sőt még a '80-as években is azt gondolták, a keleti piacok felvevőképessége korlátlan, ráadásul - jó példa erre a dél-dunántúli régió három megyéje - a helyi vezetők presztízskérdést csináltak abból, hogy minél nagyobb feldolgozóüzemeket építsenek. Ma már nyilvánvaló, hogy néhány ezek közül képtelen talpon maradni. Ráadásul a tapasztalatok szerint arra sincs recept, hogy milyen tulajdonosi háttér a siker záloga, hiszen a hazai és külföldi szakmai befektetők tulajdonában lévő üzemek közül egyaránt akad példa a sikeres működésre és a kudarcra. Nagyüzemek már nemigen jönnek létre, sőt a számuk folyamatosan csökken, ugyanakkor kisebb, speciális igényeket kielégítő helyi feldolgozók nemcsak betörhetnek a piacra, hanem meg is kapaszkodhatnak ott.
- Javíthat-e a Délhús pozícióin például a Tolna-Hús felszámolása?
- Kár lenne tagadni, hogy ez alapanyagoldalról és értékesítési szempontból is egy lehetőség, ami persze nemcsak nekünk, hanem a többi szereplőnek is nyitva áll.
- Miért veszteséges már két éve a Délhús?
- Ennek több oka van. A '90-es évek második felében a cég jelentős összeget, több mint 2 milliárd forintot költött fejlesztésre, terjeszkedésre, kereskedelmi képviseletek létrehozására, miközben talán kevesebb figyelem jutott a költséggazdálkodásra. Technikai, energetikai, s egyéb olyan fejlesztésekről volt szó, amelyeknek részben ma is hasznát látjuk, ám például a külföldi kereskedelmi képviseletek, az ott alapított cégek és telephelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
- Úgy tudom, az elmúlt évek során százmilliós nagyságrendű veszteségeket okozó moszkvai, bukaresti és szarajevói kirendeltség bezárását már elhatározták.
- Már be is zártuk ezeket, sőt az ott működő cégek felszámolása, az ingatlanok értékesítése is elkezdődött.
- Miért nem lettek sikeresek ezek a kirendeltségek?
- A dél- és kelet-európai viszonyok az átlagostól eltérő hozzáállást igényelnek még ma is. Az 1998-as oroszországi pénzügyi válság következtében jelentős, részben még ma is meglévő kintlévőségeink keletkeztek. Nem rendelkeztünk megfelelő piaci információkkal az ottani értékesítési lehetőségekről, bizonyos esetekben lassan döntöttünk, s ennek súlyos következményei voltak. Mindez egyébként nemcsak Moszkvára, hanem a két említett másik kirendeltségre is igaz.
- Van esély az összeg legalább egy részének megtérülésére?
- Van, sőt például a szarajevói ingatlanon csak nekünk van bejegyeztetett jelzálogjogunk. Mindez nem azt jelenti, hogy kivonulunk az említett piacokról, hiszen például Oroszországban, de az említett két másik területen is jelen vagyunk, csak nem a korábbi módon. További ingatlanracionalizálási lépéseket is elhatároztunk. Bezárjuk és eladjuk a Budapesten, a VII. kerületben lévő nagy alapterületű raktárbázisunkat, a bajai üzemünk nem használt ingatlanrészeit bérbe adjuk és hasonló lépésekre készülünk Pécsett is.
- Olyan hírek is napvilágot láttak, hogy a három termelő telephely közül is eladnak egyet vagy kettőt.
- Ilyen elképzelés nincs és úgy tűnik, belátható időn belül nem is lesz. Ugyanakkor jelentős eredményeket várunk a közelmúltban bevezetett gazdasági figyelőrendszertől, s a megújított kereskedelmi és marketingpolitikától. A reorganizációs program részeként fájdalmas lépésekre is sor került a közelmúltban, például 100 dolgozó elbocsátására. További jelentős leépítéseket már nem tervezünk, de átcsoportosításokra szükség lehet.
- A reorganizáció idejére lekerült a napirendről a cég értékesítése?
- Először is szeretném leszögezni, hogy döntően nem értékesítésről, hanem szakmai befektető bevonásáról határoztak a tulajdonosok az elmúlt év második felében. Erre főként azért van szükség, mert úgy látjuk: Nyugat-Európában és a tengerentúlon is csak akkor tudjuk a pozíciónkat erősíteni, ha a tulajdonosok közé kiterjedt ottani kapcsolatokkal rendelkező szakmai befektetők is bekerülnek. A közelmúltban lezajlott tárgyalások során felvetődött: eladó-e az egész cég. Erre a tulajdonosok válasza az volt, hogy természetesen minden eladó, csupán az árban kell megegyezni. A szakmai befektető bevonása nem került le a napirendről, tudtommal ilyen tárgyalások most is folynak, de immár kimondhatjuk: kizárólag nyugat-európai, illetve tengerentúli befektetőkkel.
- Milyen mértékű lesz a tervezett tőkeemelés és várhatóan mit old meg?
- A Délhús tőkeemelését hivatalosan a május 2-ára összehívott közgyűlés fogadja majd el, az osztrák tulajdonosok elhatározása azonban már megszületett. A tőkeemelés mértéke mindenképpen 1 milliárd forint fölött lesz, de az én információim szerint várhatóan eléri majd az 1,5 milliárd forintot. A pontos összeg attól függ, hogy a cég kistulajdonosai a tőkeemelésben miként kívánnak részt venni. (A jelenleg 2,69 milliárd forintos jegyzett tőkéjű Délhús Rt.-nek 83,25 százaléka az osztrák Pankl és Hoffman Befektetőcsoport, további 14 százaléka osztrák kisbefektetők tulajdonában van. A fennmaradó 2,75 százalék hazai kisbefektetőké.) A tőkeemelés, amelyről már a közeli napokban hivatalos értesítést kapnak a finanszírozó bankok is, stabilizálja majd a társaság pénzügyi helyzetét. Megteremti annak lehetőségét, hogy az alapanyag-szállítóinknak zökkenőmentesen fizetni tudjunk, s a társaság hitelállománya elfogadható mértékűre csökkenjen. Egyben megfelelő pozíciókat teremt a további, a szakmai befektető bevonását célzó tárgyalásokhoz is.
- Mit tartalmaz a Délhús idei üzleti terve?
- A tavalyi 23 milliárd forintos nettó árbevétel és 200 millió forintos veszteség után legalább 25 milliárd forintos nettó árbevétel elérését tűztük ki célul, az adózás előtti eredménytervünk pedig félmilliárd forint.
- Az utóbbi merésznek tűnik.
- Kétségtelen, s az is nyilvánvaló, hogy ezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a reorganizációs program idei célkitűzései maradéktalanul megvalósulnak. Hozzáteszem: a cég helyzetének teljes stabilizálására szerintem legalább 3 évre van szükség. Exportunkat még az idén szeretnénk, a húskészítmény-gyártást is beleértve, a korábbi 40 százalékról 50 százalék körülire növelni. A közelmúltban új piacok felfuttatása is elkezdődött, úgy gondolom, jó esélyeink vannak az osztrák, a német és az olasz piacon is, de a már korábban említett dél- és kelet-európai piacokról sem kívánunk lemondani. A reorganizációs program részeként racionalizáljuk a termékgyártást, ami egyszerre jelenti a termékszám kismértékű csökkentését és új termékek megjelenését is.
Körtési Zsolt
