A kormány kedden döntött arról, hogy a Posta tulajdont szerezhet a Postabankban, és a két társaság egységes tulajdonosi irányítás mellett szorosan együttműködik majd (NAPI Gazdaság, 2001. március 14., 1-3. oldal). A Pb a kormány elképzelése szerint a jövőben megvásárolná az FHB-t és így jelzálog-hitelezéssel is foglalkozna. A Posta és a bank közötti természetes szövetségnek már rég ki kellett volna alakulnia, különösen hogy ez a Pb konszolidáció utáni stratégiájában központi helyen szerepelt. Hogy erre nem került sor, az elsősorban azon múlott, hogy a Posta saját bankot akart, így nem állt érdekében a kapcsolat szorosabbra fűzése.
A Posta valamilyen mértékű tulajdonszerzése mellett szól, hogy ez érdekeltté tenné a Pb sikeres működésében. A Postabanknak pedig az együttműködés egyebek mellett hálózatot teremtene a tömegtermékek értékesítéséhez. A Pb „fénykorában” is nagymértékben támaszkodott a Postára, ottani betétgyűjtésének köszönhette nem mindennapi likviditását (igaz, ennek ára is volt). Az együttműködés révén egyéb termékeit is több ezer ponton értékesítheti. Ehhez persze előbb meg kell teremteni a feltételeket (például korszerű informatikai rendszer, szakképzett munkaerő) a postahivatalokban is.
Az FHB állami tulajdonban tartása néhány évig még mindenképpen célszerűnek látszott, már csak azért is, mert az induló bankokra jellemző alacsony jövedelmezőség mellett csak nyomott áron lett volna értékesíthető. A Pb-vel való tulajdonosi összekapcsolódás ez esetben is kölcsönös előnyöket hozhat, s nem csak nekik, hanem az ügyfeleknek is.
Az elgondolás tehát jónak látszik, az ördög azonban mindig a részletekben lakozik. A NAPI Gazdaság információi szerint a Posta kizárólagos tulajdonra tör a Pb-ben (a hírek szerint tulajdonképpen a Posta a kiindulópontja az állami bankok körül megindult mozgásnak), ezt azonban nem minden kormányzati tényező, így többek között a Pénzügyminisztérium (PM) sem támogatja. Független szakértők szerint sem volna szerencsés, ha a Postabank a Posta százszázalékos tulajdonába kerülne. A Posta attól még nem válik azonnal valódi szakmai tulajdonossá, hogy a törvény feljogosítja néhány pénzintézeti tevékenység végzésére, korai volna, hogy a közvetlen tulajdonosi kontrollt egyedül gyakorolja - állították. A százszázalékos tulajdonszerzésre egyébként egyelőre jogilag sem lenne mód, mivel a Pb nincs kizárólagos állami tulajdonban, nyilvános társaság, ráadásul perek tucatjai folynak a tulajdonosok (az állam és egyéb részvényesek) között. Célszerű figyelembe venni tehát a vállalatfelvásárlási és konszernjogi szabályokat is. A Pb-részvényeket egyébként valószínűleg egyszeri vagyonjuttatásként is megkaphatná a Posta.
Az FHB az állam százszázalékos közvetlen, illetve közvetett tulajdonában, sőt tartós állami tulajdonban van. Így ahhoz, hogy a Postabanké lehessen, előbb valószínűleg ki kell venni a tartós állami tulajdonú körből. Apportként nemigen lehet végrehajtani a tranzakciót, mivel a Pb-ben magántulajdon is van, így a részvényvásárlás jöhet szóba. A jelzálogbank esetleges szétválasztása ugyanakkor a lakossági és vállalati portfólió alapján értelmetlennek tűnik, s kérdés, megéri-e az ezzel kapcsolatos adminisztráció. Az FHB legutóbbi, nyilvános kibocsátáshoz készített tájékoztatója szerint a tavaly december végi 15,6 milliárd forintos szerződéses állományból a vállalati portfólió mindössze 16,4 százalékot (2,558 milliárd forint) képviselt.
A bankcsoport a leggyorsabban valószínűleg a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) égisze alatt kerülhetne egységes tulajdonosi irányítás alá. (Az MFB-nek 35,4 százalékos részesedése van az FHB-ban, 53,7 százalék a PM, 2,4 százalék az ÁPV tulajdona, 8,5 százalék pedig a jelzálogbank saját portfóliójában van). Ez a megoldás azonban szakértők szerint nem támogatandó. Az MFB-nél már most is jelentős gazdasági hatalom összpontosul, az állami bank azonban nemigen tűri a tulajdonosi kontrollt, amint a nyilvánosságét sem, habár a kezelt közpénz mértéke ezt indokolná. A bankok MFB hatókörébe helyezésével az állami vagyon újabb szelete kerülne ki az ellenőrzés alól, így ez elvetendő megoldás, hacsak nem éppen ez a cél - állítják az e megoldástól óva intők.
Barna Zsuzsa
