Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ma Magyarországon 98 településen 268 távfűtőrendszer működik. A szolgáltatással ellátott otthonok száma meghaladja a 646 ezret, a közintézményeké pedig - úgynevezett lakásegyenértékben, vagyis az átlagos lakásméretnek megfelelő értékben (52 négyzetméter, 135 légköbméter) kifejezve - megközelíti a 150 ezret. Nagyon sok európai országban folyamatosan nő a piac. Lángfy Pál, a Magyar Energia Hivatal (MEH) osztályvezetője szerint ez azért van, mert a szolgáltatás azon túl, hogy környezetkímélő, a fizetőképes fogyasztók számára a hagyományos megoldásokkal szemben nagyobb komfortérzetet és teljes körű szervizt nyújt. Ráadásul a kontinens gázpiacának tavalyi megnyitásával a távhőszolgáltatásban felhasznált alapvető energia ára is kedvezően alakul.
Az európai államok zöme támogatja a környezetkímélő beruházásokat, az ilyen berendezések gyártóit, a kutató-fejlesztő munkát, és környezetvédelmi adókkal sújtja a meg nem újuló energiahordozók közvetlen felhasználóit. Az állami támogatással így feljavított versenyképességű szolgáltatók maguk is keresik az új piaci lehetőségeket. A svédek például a távfűtőrendszer felhasználásával kívánják megvalósítani a nyári távhűtést.
A hazai szolgáltatók a közvetlen vagy közvetett állami támogatásról legfeljebb álmodozhatnak, és a piac bővülése helyett inkább annak szűkülésével kell számolniuk. A fogyasztók számára ugyanis még mindig a földgáz a legolcsóbb fűtőanyag. A több mint kétharmad részben földgázt alkalmazó kommunális távhőszolgáltatás jóval drágább a földgázt hasznosító rendszereknél, egyedi megoldásoknál. A távhő ára a kilencvenes évek második felében megháromszorozódott.
A fogyasztói távhőárak területén évek óta kaotikus állapotok uralkodnak - állítja Dezső György, a Hőtermelők és Szolgáltatók Országos Szövetségének elnöke, az EGA-NOVA Kft. igazgatója. Az ország különböző tájain csaknem 100 százalékos eltérések is vannak. Előfordul, hogy azonos tüzelőbázisú, technológiájú és nagyságrendű rendszerek 40-80 százalékot is meghaladó árkülönbséggel működnek. A szakember meggyőződése, hogy piacgazdaságban, amelynek legfőbb jellemzője a verseny, ilyen árkülönbségek nem indokoltak.
A távhőtörvény 2003-ig kötelezővé teszi, hogy a szolgáltatók épületenkénti mérés alapján számoljanak el a fogyasztókkal. Dezső György úgy véli, a fogyasztót csupán az érdekli, hogy a helyi szabályozással és méréssel (költségmegosztással) változatlan (vagy növekvő) komfort mellett minél kevesebbet fizessen a szolgáltatásért. E követelménynek csak versenyhelyzetben és elsősorban a privatizált szolgáltatók tudnak eleget tenni - véli a szakember. A francia, az osztrák és a német tőke erőteljesen érdeklődik a hazai hőpiac és ezen belül a távhőszolgáltatás iránt. A német konszernek, mint a VEBA, a Preussen-Elektra, a Ruhrkohle tulajdonosai korábban már többször nyilatkoztak arról, hogy célba vették a magyar, a cseh és a szlovák hőpiacot, sőt több településen már hosszú távú szerződéseket is kötöttek. Érdemes tehát újragondolni a rendszerek üzemeltetésének módozatait. Dezső György szerint nincs jövője a nonprofit üzemeltetésnek. A kommunális távhőszolgáltatás a másik két vezetékes energiaellátási módhoz (gázhoz, áramhoz) képest annyiban más, hogy ennek működtetése csak településhez vagy településcsoporthoz kötődően képzelhető el. Ebből adódnak az ellátó rendszerek működésbeli és tulajdonlásbeli különbségei is. A távhőszolgáltatás mindenhol a helyi önkormányzat kezében van. Néhány helyen a szolgáltató cég maga is a területi hatóságé, másutt magántársaságot bíztak meg a működtetéssel, de akadnak olyan önkormányzatok is, amelyek koncesszióba adták a szolgáltatást. Garbai László, a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének főtitkára nem hisz a privatizáció mindenhatóságában. Úgy látja, hogy a hatékony működés a jelenlegi megoldásokkal is elérhető.
Számos település van olyan szerencsés helyzetben, hogy a közelségében található egy kisebb-nagyobb erőmű, amellyel - ha ügyes - kölcsönösen előnyös hosszú távú szolgáltatási szerződést köthet. Mások helyi vagy távolabbi településen lévő társasággal működtetik rendszerüket. Néhány önkormányzat a helyi áramszolgáltatókkal szövetkezett. A kecskemétiek például a Dél-magyarországi Áramszolgáltatóval (Démász) közösen hoztak létre 1995-ben vegyesvállalatot, amelyben 69 százalék az önkormányzaté, a kisebbségi rész a szolgáltatóé. Az alapítás óta jelentős fejlesztéseket hajtottak végre. Tokovics Klára, a Termostar Hőszolgáltató Kft. gazdasági igazgatója beszámolt arról, hogy egy gázmotoros hő- ls villamosenergia-termelő berendezést telepítettek. Az ilyen rendszerben a hulladék hőt is hasznosítani tudják. 1999-ben 94, tavaly 300 millió forintot költöttek fejlesztésekre, s erre a célra 330 milliót terveznek az idén. A fejlesztéseknek köszönhetően a kecskeméti önkormányzathoz tartozó 11 078 lakásban már kialakították a mérésalapú elszámolást és az otthonok csaknem negyedében szabályozhatóvá tették a fűtést. Mindenféle kedvezményes hitellehetőséget, központi céltámogatást igénybe vettek. Így érték el, hogy az önkormányzati cég ingyen szereli fel a mérőeszközöket, amelyekért a lakosoknak több tízezer helyett legfeljebb 4-5 ezer forintot kell fizetniük. Az emberek növekvő bizalmát jelzi: tavaly először fordult elő Kecskeméten, hogy az önkormányzat a kiszámlázottnál nagyobb árbevételhez jutott, a fogyasztók ugyanis elkezdték visszafizetni régi tartozásaikat.
Amikor 1995-ben 25 évre szóló koncessziós szerződést kötött a szolnoki önkormányzat az ALFA-NOVA Kft.-vel, még a kiszámlázott összegek 70 százalékát tette ki a behajthatatlan követelés. Ez nagyon rövid időn belül 30 százalékra, majd az alá csökkent. Fodor György alpolgármester elmondása szerint azért döntött a várost irányító testület a koncessziós megoldás mellett, mert úgy gondolta: nem tőkéstársra, hanem szolgáltatási tapasztalatokkal rendelkező partnerre van szüksége. Ennek a követelménynek megfelelt a kiszemelt társaság. A koncessziós díjat az önkormányzat a fejlesztésekre fordította. Nemcsak a nagy átmérőjű gerincvezeték épült meg, hanem az egyedi, lakásonkénti szabályozás lehetőségét is megteremtik: a lakások több mint negyedénél már megoldották ezt, illetve a fogyasztásarányos díjfizetés feladatát. Az elmúlt években mindig az infláció mértéke alatt voltak a szolgáltatási áremelések. Az idén például az alapdíj 7,5, a melegvíz-szolgáltatás 9,6 százalékkal lett drágább. Az alpolgármester azonban arról számolt be, hogy az egyedi mérés iránti lakossági lelkesedés az utóbbi időben alábbhagyott. Az alpolgármester ezen nem csodálkozik: abban a lakótelepi lakásban, ahol a leszedett tapéta mögül ki lehet látni az utcára, nem igazán érdemes mérőberendezéseket felszerelni.
Regős Zsuzsa
