Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár 1,3830-ról 1,3650-re esett vissza a héten: ez nyilván jórészt annak tudható be, hogy a hitelpiaci turbulencia hatásai jól láthatóan megjelentek Európában is. A dollár/jen jól sejthetően hullámvasutazik: ha a kockázatos eszközök erősödnek, a jen gyengül és fordítva. Ennek megfelelően a hét elején a dollár/jen 117,50-ről 119,80-ra emelkedett, majd csütörtök-pénteken visszacsúszott 117,50-re.
A hét elején úgy tűnt, helyreállt a rend a globális piacokon, a kockázati étvágy ismét kezdett visszatérni. A kötvény- és hitelspreadek csökkentek, a részvénypiacok erősödtek, ahogy azt megszoktuk 2007 nagyobb részében. A Fed keddi ülésén változatlanul, 5,25 százalékon hagyta az irányadó kamatot, s közleményében ugyan tudomásul vette, hogy a növekedést fenyegető kockázatok fokozódtak, de a jegybank alapforgatókönyve szerint a gazdasági növekedés marad a korábban felvázolt pályán és a fő veszély továbbra is az infláció. Ez a jegybanki hozzáállás is azt az érzést erősítette a piaci szereplőkben, hogy alapvetően minden rendben van, nagyobb baj nem történt. Csütörtökre ennek az optimizmusnak már semmi nyoma nem volt, ismét olyan hírek jöttek, mint az előző héten: a hitelpiaci eladási hullám miatt bankok, befektetési alapok és hedge fundok komoly veszteségeket könyvelnek el és nemegyszer kénytelenek működésüket felfüggeszteni. A legnagyobb publicitást most a BNP Paribas esete kapta: a francia bank három alap forgalmazását volt kénytelen átmenetileg felfüggeszteni, mondván, a portfóliókban lévő eszközöket „lehetetlen” beárazni. Természetesen itt is az amerikai jelzáloghitelekhez kötött eszközökről van szó. (NAPI, augusztus 10., 1. oldal.)
Mivel erről a piacról szinte teljesen eltűnt a likviditás, ezért csak „végkiárusításos” árakon lehet eladni, s ha ezek alapján értékelnék a portfóliókat, a veszteség drámai lenne. Ennek alternatívája a forgalmazás felfüggesztése, s ez, ha feltesszük, hogy a likviditás előbb-utóbb visszatér, a befektetők érdekét szolgálja. A BNP mellett a héten a hitelpiaci pánik miatti veszteségekkel kapcsolatban olyan nagy nevek is szóba kerültek, mint a Goldman Sachs legendás Alpha nevű hedge fundja vagy a Renaissance Technologiesnak, a világ legnagyobb hedge fund-cégének az alapjai. Az idén már részvényügyleteken több száz millió eurót bukó WestLB a pletykák szerint ebből az áresésből sem maradt ki és szintén komoly sebeket szerezhetett. S mindez csak szemezgetés a folyamatosan érkező újabb és újabb információkból: a krízis globális és kisebb-nagyobb mértékben valószínűleg az egész pénzügyi rendszert érinti.
A jelek szerint ezt gondolják maguk a bankok is, csütörtökön és pénteken ugyanis meglepően gyorsan elpárolgott a likviditás, főleg az eurózónabeli, kisebb részben az amerikai pénzpiacokról. Az esetleges kötvény- és hitelpiaci veszteségek miatt a bankok bizalma egymás iránt megingott, s így az ECB 4, illetve a Fed 5,25 százalékos irányadó kamatához képest az euró overnight kamat 4,62, a dollár overnight kamat pedig 6 százalékig ugrott fel. Erre válaszul az ECB a két nap alatt összesen közel 150 milliárd eurónyi pótlólagos likviditást nyomott a bankrendszerbe: ez több, mint amennyit 2001 szeptemberében dobott piacra. A Fed visszafogottabb volt, de pár tíz milliárd dollárnyi likviditást az amerikai jegybank is biztosított. Az ECB lépése egyértelműen azt sugallja, hogy a bank szerint fennáll egy rendszerszintű krízis kialakulásának veszélye.
A fenti eseményeknek köszönhetően a kockázati étvágy ismét megszűnt, a kockázatos eszközök árfolyama tovább esik. A bizonytalanság most még nagyobb, mint egy hete. Számos jegybank és felügyeleti hatóság alapvetően pozitív fejleménynek tartotta a hitel- és hitelderivatíva-piacok elmúlt években tapasztalt robbanásszerű fejlődését, mondván, ez segíti a hitelkockázat hatékonyabb diverzifikálását, de aggódtak is az új piac újszerű kockázataitól. Ezeket látjuk most: a hitelpiac bizonyos szegmenseinek (strukturált termékek) „veleszületett” illikviditása, az eszközökben lévő tőkeáttétel, az értékelés komplexitása legalább annyira szaporítja az áldozatok számát, mint a hitelek minőségének tényleges romlása.
