Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár a történelmi csúcshoz közeli szinten, 1,38 környékén kezdte a múlt hetet, majd a hét második felében visszaesett 1,3650-re, háromhetes mélypontra. A dollár/jen 122-ről jött vissza 118-119 közé, s így az egy hónappal ezelőtti szinthez képest most már közel 5 százalékot erősödött a japán deviza. A japán és az amerikai deviza erősödése is egyértelműen a globális kockázati étvágy hirtelen csökkenésének tudható be. A jen tartós gyengeségét már jó ideje legalábbis részben azzal szokás magyarázni, hogy a befektetők az alacsony kamatozású japán devizából finanszírozzák eszközvásárlásaikat (ez a híres-nevezetes carry-ügylet). Az elmúlt egy hónapban megfigyelt dollárgyengülés mögött pedig többek között az lehetett, hogy a kockázatos (subprime) jelzáloghitelek piacán bekövetkező „vérfürdő” elsősorban az amerikai piacokat érintette.
Ami most változott az az, hogy a kockázati étvágy a kockázat határozott elutasításába csapott át és globálissá, szinte minden eszközosztályt érintővé vált. A probléma gyökere továbbra is a hitelpiac. A kötvénybe csomagolt jelzáloghitelek amerikai piacát követő ABX index szerint a kockázatos szegmens, BBB minősítéssel, már több mint 40 százalékot vesztett értékéből az év elejéhez képest, azaz itt komoly a pánik. S most már nincs értelme arról filozofálni, hogy az eladási hullám átterjed-e más piaci szegmensekre, ez ugyanis már megtörtént. Az AA minősítésű, tehát befektetési kategóriájú, jelzáloghiteleket tartalmazó amerikai kötvények árfolyama (ismét az ABX index szerint) 20 százalékot esett júliusban. Mindez eddig még nagyjából érthető, hiszen a spekulatív besorolású (BBB vagy rosszabb) vállalati kötvények és az ezeken alapuló hitelderivatívok szintén rosszul teljesítenek, az Egyesült Államokban és Európában egyaránt: a benchmarknak számító iTraxx Europe Crossover index hozamfelára az elmúlt egy hónapban 220-ról 420 bázispontra ugrott.
Hasonló a helyzet a közelmúlt egyik legdivatosabb eszközosztályában, a spekulatív besorolású vállalati hitelek piacán: az amerikai LCDX index hozamfelára 110-ről 330-ra emelkedett májustól július végéig. Ez utóbbi eszközosztály azért is bír különös jelentőséggel, mert ezek a hitelek állnak a private equity alapok vállalatfelvásárlásai mögött, s így jelentős szerepet játszottak a részvénypiaci emelkedésben. A héten ugyanakkor több nagy ügylet finanszírozásánál már problémák adódtak, így például minden idők legnagyobb brit private equity tranzakciója, az Alliance Boots gyógyszer-kereskedelmi lánc KKR általi megvásárlásánál vagy a Chrysler–Cerberus ügyletnél.
Az elmúlt években szintén rendkívül népszerű strukturált hiteltermékek (CDO-k, CLO-k és így tovább) piacán ugyancsak kedvezőtlenre fordult a hangulat. Itt az árakról sok fogalmunk nem lehet, hiszen ezeknek az egyedi termékeknek alig van másodpiacuk. Azt viszont jól látni, hogy a kínálat szinte eltűnt, nyilván azért, mivel nincs kereslet. Az év első felében még jó pár olyan hónap volt, amikor 50–70 milliárd dollárnyit adtak el a befektetési bankok ezekből a speciális hiteltermékekből, júliusban viszont a kibocsátás már nem érte el a 20 milliárd dollárt és elemzők szerint augusztus egy rendkívül szerény hónap lehet.
Az egész történetben a legnyugtalanítóbb természetesen az, hogy a kockázatos eszközök piacán az elmúlt években tapasztalt, szinte folyamatos áremelkedés fő támasza, az olcsó és bőséges hitel látszik veszélybe kerülni, s ez most már az eddig meglepően higgadtnak tűnő részvénypiacokat is befolyásolja. Az amerikai és európai vezető részvénypiacok 5-6 százalékot vesztettek az elmúlt két hétben. Ezzel párhuzamosan például az amerikai tízéves állampapírhozam 5,1-ről 4,8 százalékra esett, alátámasztva, hogy itt a kockázat elutasításáról és a biztonság kereséséről van szó.
Visszatérve a devizákhoz, mivel az eladási hullám most már globális, nemcsak az Egyesült Államokat érinti, ezért a dollár relatíve jó teljesítménye az euróhoz képest érthető. A jenen alapuló carry-ügylet pedig maga is a kockázatos eszköz kategóriába tartozik, s a volatilitás emelkedése általában a carry-ügyletek likvidálásával is jár. S figyelembe véve a dollár és a jen alulértékeltségét, ha a korrekció folytatódik, mindkét deviza számára bőven van tér az erősödéshez.
