Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Szinte megállt az idő a nemzetközi devizapiacokon, a két fő devizapár volatilitása szinte a nullára csökkent, persze nem a szó matematikai értelmében. Az euró/dollár 1,3750–1,3830 között ingadozott, a dollár/jen szintén hatalmas pályát futott be a múlt héten 121,6 és 122,6 között. Mindez persze nagyjából megfelel a szokásos szezonalitásnak, bár ilyen árfolyam-stabilitást inkább augusztusban lehetett eddig megfigyelni. A hét legnagyobb érdeklődéssel várt eseménye Ben Bernanke beszámolója volt a kongresszusban. A Fed-elnök nem okozott meglepetést, megerősítette a már jó ideje érvényes aktuális jegybanki előrejelzést.
E szerint az amerikai gazdaság idén a hosszú távú fenntartható ütemnél kissé lassabb ütemben bővül, elsősorban a lakóingatlan-piac összeomlása miatt. A gazdaság többi szektora ugyanakkor jól teljesít. A munkaerőpiac erős, s ez segíti a lakossági fogyasztást, még akkor is, ha az emelkedő energiahordozó-árak időlegesen vissza is vetik a vásárlási kedvet.
A vállalati beruházások szintén bővülnek, s hosszú idő után először a nettó export is pozitívan járulhat hozzá a gazdasági növekedéshez. Az elmúlt fél-egy évben gondokkal küszködő feldolgozóipar leépítette fölös készleteinek nagyobb részét, s így már ez a szektor is újból fellendülő szakaszban van. A Fed úgy látja, egyelőre nincs jele annak, hogy a lakóingatlan-piaci mizéria átterjedne a gazdaság más szektoraira.
Feltéve, hogy ez tényleg így is marad, 2008-ra már a lakóingatlan-piac is stabilizálódhat, s a gazdaság egésze ismét a hosszú távú fenntartható ütemnek megfelelően, 2,5–2,75 százalékkal bővülhet.
A legfontosabb növekedési kockázat természetesen továbbra is az, hogy a lakóingatlan-piac problémái más keresleti forrásokat is magukkal húznak, így például a lakossági fogyasztást. Ez a kockázat az utóbbi időben talán kissé fokozódott, a kockázatos jelzálogkötvények piacán megfigyelhető drámai áresés miatt. Ezt ugyanakkor esetleg kiegyensúlyozhatja a vártnál erősebb globális gazdasági növekedés kedvező hatása. Éppen ezért a Fed továbbra is leginkább az infláció miatt aggódik. Az alapforgatókönyv szerint a jelenleg a jegybank feltételezett célsávjának felső szélénél (legutóbb 1,9 százaléknál) lévő maginflációnak tovább kell esnie, de Bernanke szerint egyelőre ebben nem lehetünk biztosak. Ebből a szempontból (ami persze nem esik egybe a munkavállalók szempontjával) a rendkívül alacsony munkanélküliségi ráta a legaggasztóbb: a jelenleg 4,5 százalékos ráta a teljes foglalkoztatottságnak vélt szint alatt van. Mindebből a következtetés ugyanaz, amit most már a piac is pár hónapja a magáévá tett: a Fed egyhamar nem változtat a jelenleg 5,25 százalékos irányadó kamaton.
A helyzet tehát változatlanul az, hogy ugyan a dollár hozamelőnye az euróval szemben valószínűleg jó darabig megmarad (figyelembe véve az euró hozamgörbéjébe már beárazott ECB-kamatemeléseket is), az amerikai deviza ennek ellenére maradt a történelmi mélypont közelében az euró ellenében. Ezért részben minden bizonnyal a hitelpiacokon zajló események a felelősek. A kockázatos jelzálogpiaci áresés már negatív hatással van más piaci szegmensekre is, így például a spekulatív besorolású vállalati kötvényekre, valamint a private equity-ügyletek alapjául szolgáló spekulatív besorolású szindikált hitelekre (az úgynevezett leveraged loanokra). A strukturált hiteltermékek (CDO-k, CLO-k és így tovább) szintén rosszul teljesítenek manapság. Az egy hónapja bajba került, ezeken a piacokon mozgó két Bear Stearns-alapról kiderült, hogy vagyonuk szinte semmit sem ér. Hogy tényleg ez van a dollárgyengeség hátterében, talán kiderül, ha ezek a hírek – remélhetőleg – lekerülnek a Bloomberg- és Reuters-képernyőkről.
