Az MNB két hete jókora fejtörést okozott a piacnak, ami kivárásra ösztönözheti a szereplőket. A meglepőnek is nevezhető, ám mértékét tekintve igen bátortalan kamatcsökkentés kapcsán keveseknek van határozott véleménye arról, hogy akkor most havi negyed százalékpontokra lehet számítani, vagy pedig ad hoc jelleggel csökkentik majd a jövőben a kamatokat. A befektetők mindezek ellenére egyértelműen optimisták, az állampapírok árfolyamába már határozottan beépült a bizonytalan idejű és szintű jövőbeni kamatvágás. A jelenleg 7,75 százalékos alapkamathoz képest például alacsony szinten áll a három hónapos diszkontkincstárjegy: a 7,49 százalékos hozam negyed százalékponttal kevesebb annál. Ez azt jelenti, hogy egyértelműen további lépéseket valószínűsítenek a piaci szereplők, hiszen ha nem így lenne, inkább görgetnék (azaz lejáratkor mindig teljes terjedelmében megújítanák) a kéthetes jegybanki kötvényeket. Mint legtöbbször, most is minimális (két bázispont) volt a különbség az aukciós átlag- és maximumhozam között, ami a konszenzus jele (vagyis a befektetők többsége hasonló következtetésre jutott a várható eredménnyel kapcsolatban).
Egyetlen dolog körül folyik tehát a találgatás, ez pedig a kamatszint. Minden elképzelhető ugyanis az okokkal, szándékokkal kapcsolatban. Lehet például, hogy a vágás fő oka éppen az volt, ne gondolhassák a befektetők, hogy előre ki tudják találni a jegybanki lépéseket, de lehet, hogy egyszerűen arról szólt a történet, hogy mivel a döntés már régóta húzódik, csupán a vágjunk is meg nem is problematikáját oldották meg ezzel. Sőt ez egy kamatcsökkentési sorozat kezdete is lehet akár, hiszen az is régóta „lóg már a levegőben”. A tanácstalanság azonban most nem ingadozó árfolyamokban, hanem inkább a gyengébb üzleti aktivitásban, azaz kivárásban nyilvánul meg, amihez a kezdődő nyári szabadságolások is nyilvánvalóan hozzájárulnak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne kereslet vagy éppen kínálat (ez utóbbi persze elvi lehetetlenség, hiszen az aukciókon maga az állam áll elő rendszeresen nagy volumenű tételekkel). Az aukciók a megszokott mederben zajlanak, csak a meglepetések hiányoznak, legalábbis azoknak, akik izgalmakra vágynak. A két kötvényaukción is nagyjából a papírforma érvényesült, az ötéves sorozat 6,71, míg a tízéves 6,62 százalékos átlaghozam mellett talált gazdára. Ezek a hozamok nagyjából a korábban kialakult másodpiaci szinteknek felelnek meg, illetőleg a rövidebb papírnál csekély hozamcsökkenést mutat az eredmény. Passzív volt a kibocsátó is annyiban, hogy az eredetileg meghirdetett mennyiségeken egyik papírnál sem változtatott – igaz, ilyen kiegyensúlyozott piaci helyzetben erre nem is nagyon van ok.
A nyári uborkaszezon beköszöntére utal, hogy az egyébként piaci szempontból amúgy sem izgalmas kötvény-visszavásárlásoknál csekély volumenben (sorozatonként valamivel több mint tízmilliárd forint névértékben) tértek vissza kibocsátójukhoz a papírok, igaz, ezért az ÁKK is felelős annyiban, hogy kis arányban fogadta csak el az ajánlatokat. Persze ha az el nem fogadott ajánlatok nem reális árszintre szóltak (nem tudható, ez volt-e a helyzet), akkor nem is nagyon tehetett mást. A forint is stabil nagyjából, viszont igen erős szinten van, az eurót 246 forint körül jegyzik. Az a tény, hogy a jelzésértékű kamatvágás ellenére erős a hazai valuta, a fokozatos, apró lépésekkel történő kamatvágások melletti érv – feltéve persze, hogy a forint ereje nem zavarja a döntéshozókat. Azért is azt hihetjük, folytatódik a kamatcsökkentés, mert korábban egyöntetű volt az a vélemény, hogy a monetáris tanácsban a lazítás hívei vannak többségben. Ehhez képest igen hosszú ideig tartották a magas kamatot, hogy ne érhesse szó a ház elejét, ha a folyamatos csökkentés irányába mozdul a testület.
Ádám Zsigmond