Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró ismét magára talált, a hét eleji 1,3350-ről egészen 1,3650-ig erősödött az elmúlt héten a dollár ellenében, vagyis nagyon közel van az április végi történelmi csúcshoz. A dollár/jen ugyanebben az időszakban 123,5-ről előbb 122-re esett, majd visszakapaszkodott 123,5-re. Ha az euró/dollárról van szó, akkor a központi téma változatlanul a relatív kamatvárakozások kérdésköre. Május–júniusban szinte minden egyes amerikai adat a vártnál jobb növekedési kilátásokat sejtetett, s ennek megfelelően a piac kiárazta a kötvényhozamokból az oly régóta várt jegybanki kamatcsökkentéseket. Ennek köszönhetően a dollár is valamelyest magára talált, június közepén 1,33 alá került a keresztárfolyam. Azt azonban már ekkor is sejteni lehetett, hogy a pozitív meglepetések sora nem lehet végtelen, előbb-utóbb ismét felbukkannak kellemetlenebb számok is, s ezt látjuk most.
Május–júniusban a jó hírek hallatán az elemzők a második negyedéves amerikai GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzésüket felnyomták 2 százalék környékéről 3,5–4 százalékra. Az elmúlt egy-két hétben viszont a vártnál gyengébb adatokat láthattunk a lakossági fogyasztásról, a vállalati beruházásokról és a lakóingatlan-piac újabb és újabb mélységekbe képes zuhanni.
A pár hete még hiperoptimista elemzői közösség ezért most szorgalmasan faragja lefelé előrejelzéseit, s a második negyedévre már inkább 2,5–3 százalékot mond. A Fed-kamatcsökkentés iránti vágyakozás is visszakerült az árakba: két hete a következő 12 hónapra még stabil jegybanki kamatszintet várt a piac, most már 2007 első negyedévére teszik az első 25 bázispontos kamatcsökkentést.
Mindeközben az eurózónabeli kamatvárakozások relatíve stabilak, bár az Európai Központi Bank (ECB) azért igyekszik valami izgalmat csempészni a dologba. Az ECB csütörtöki ülésén a várakozásoknak megfelelően nem változtatott jelenleg 4 százalékos irányadó kamatlábán, változtatott viszont a kommunikációján. A befektetők már nagyon hozzászoktak a bank „jelzőlámpaszerű” kommunikációjához: három hónappal egy kamatemelés előtt arról beszél, hogy „szoros figyelemmel” követi az eseményeket, két hónappal előtte már „nagyon szoros” a figyelem, s végül a kamatemelés előtti hónapban az „élénk éberség” fontosságáról szokott elmélkedni. A múlt hónapban a közleményben már megjelent az első jelzés, s mindenki várta a másodikat, hiszen a növekedési lendület kiváló, a munkanélküliség csökken, a likviditási mutatók ismét emelkednek, tehát minden szokásos, kamatemelést szükségessé tevő tényező a helyén volt. Ehhez képes Jean-Claude Trichet ECB-elnök ismét „csak” szoros figyelemről beszélt, elbizonytalanítva ezzel a piacot.
A másik oldalon viszont Trichet szerint a piac várakozásai helyesek, márpedig a határidős árak szeptemberi emelésről tanúskodnak. Szintén a két hónap múlva meglépendő szigorítás mellett szól az, hogy akkorra készülnek el a jegybank legújabb növekedési és inflációs projekciói az eurózónára. Taktikai okokból az is fontos lehet, hogy egy szeptemberi emelés után még „belefér” az évbe egy decemberi lépés is, ha arra szükség van. Az esélyek tehát még mindig szeptember mellett szólnak, s Trichet ennek ellenére nem használta az ilyenkor megszokott jelzést.
Az ECB valószínűleg azt próbálja most megismételni, amit a Fed 2005–2006-ban már megtett. A jelenlegi kamatciklus nagyon alacsony szintről indult, ezért mindkét jegybank sokáig nagyon határozott jelzéseket adott a várható kamatpályáról. Amint azonban a kamat elért egy normálisabb szintet, a monetáris politikát egyre inkább a beérkező új információk határozzák meg, ezért a jegybank nem tud és nem is akar útmutatást adni. A probléma persze az, hogy ez volatilitással jár, hiszen a piac hozzászokott a jegybank előrejelezhetőségéhez. A Fed ezen a szakaszon már túl van, az ECB még csak most kezdi.
