Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár stabil, az elmúlt két hétben 1,33 és 1,3450 között ingadozott. A jen viszont süllyed, mint a kő. A dollár/jen 121,5-ről egészen 124-ig ugrott két hét alatt: utoljára 2002 decemberében láthattunk ilyen szinteket. 2005 eleje óta kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de gyakorlatilag folyamatosan gyengül a jen a dollárral szemben, a leértékelődés mértéke már közel 25 százalékos. S ez nem egy kivételes viszonylat: a külkereskedelemmel súlyozott nominális árfolyamindex (a Barclays számításai szerint) szintén több mint 20 százalékot esett ugyanebben az időszakban.
A legújabb rekordokhoz minden bizonnyal nagyban hozzájárul az, hogy a japán jegybank óvatosabbnak tűnik, mint akár egy-két hónappal korábban. A hónap közepén úgy döntött, hogy az irányadó kamat marad 0,5 százalékon. Ennél fontosabb, hogy a döntést követő sajtótájékoztatón Fukui Tosihiko kormányzó a vártnál puhább hangnemben beszélt a kilátásokról. Úgy tűnik, Fukui kedvenc szava jelenleg a fokozatosság: fokozatos javulást vár a gazdaság kapacitásainak kihasználtságában és az infláció emelkedésében egyaránt, ezért a kamatszint fokozatos normalizálódását látja valószínűnek. Ez a kommunikáció közel sem egy olyan jegybankot sejtet, amelyik nagyon izgulna az inflációs kockázatok miatt, ennek megfelelően a piac egyből ki is árazta a határidős jegyzésekből a júliusi kamatemelés lehetőségét. A konszenzus szerint legközelebb augusztusban jöhet egy 25 bázispontos emelés az irányadó kamatban.
Elemzők szerint a politikai helyzet nagyban bonyolítja a Bank of Japan (BoJ) helyzetét, ezért sem lehet agresszívabb monetáris politikára számítani. Az Abe-kormány népszerűsége vészesen zuhan, a legújabb felmérések már csak 20-30 százalék közé teszik a kormányfő elfogadottságát. A kormányzó Liberális Demokrata Párt, élve többségével, a felsőházi választások egyhetes halasztásáról döntött (július 29-ére), aminek hasznossága kétséges, viszont jól jelzi a párt kétségbeesését. Egyedül a fejlett piaci jegybankok közül a BoJ nem képes teljesen kivonni magát a politikai befolyás alól, ezért elemzők szerint a voksolás előtt kizárt a kamatemelés.
A korábban vártnál hosszabb ideig a jelenlegi szinten maradó japán alapkamat természetesen serkentően hat a carry-ügyletekre, s negatívan ezek kedvenc finanszírozó devizájára, a jenre. Ezt kiválóan lehet látni olyan devizapárokban, mint a font/jen vagy az új-zélandi dollár/jen: az előbbi 15, az utóbbi 22 éves csúcsra ért a múlt héten. Ezt a két devizapárt különösen szeretik a carryre játszó spekulánsok, hiszen a fejlett piaci devizák univerzumában ezeknél a legnagyobb a kamatkülönbség.
Hiába a jen extrém gyengesége, intervenciótól nem tart a piac. Japánnak nyilván annyira nincs ellenére a helyzet, hiszen az árfolyam támogatja az exportot és segít az infláció és az inflációs várakozások emelésében – csupa kívánatos cél. Az amerikai autóipar persze most is panaszkodik, de ebben nincs semmi új. Sokkal fontosabb, hogy az amerikai kormányzatnak egy rossz szava nincs a jenről: mivel a jen árfolyamát a piaci kereslet és kínálat határozza meg, ezért a szabadpiaci mechanizmusok fontosságát hangsúlyozó Egyesült Államoknak elvileg nem is lehet problémája a japán devizával. Mindezek miatt a devizapiaci intervenció esélye szinte nulla. Az már más kérdés, hogy a japán monetáris politikát meg lehet kérdőjelezni, s különösen a politikai befolyást lehet rosszallni, de ez meg egy olyan téma, amibe külső szereplőknek igen kevés beleszólásuk van.
