Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár a múlt héten 1,3450-ről előbb felment 1,3550-re, majd gyors ütemben visszazuhant 1,3350-re. Hasonló pályát futott be a dollár/jen is: az előző pénteki 121,8-ról a jen előbb 120,8-ra erősödött, majd a hét második felében visszagyengült 121,8-ra. Igazi vérengzés zajlik az amerikai állampapírpiacon. Mint az már sokszor elhangzott, az amerikai gazdasági növekedéssel kapcsolatos várakozások alaposan átalakultak a közelmúltban: míg a piac már hosszú ideje inkább egy recesszió közeli helyzet kialakulásától félt (elsősorban a lakóingatlan-piaci korrekció miatt), a legfrissebb adatok szerint a gazdaság az idei első negyedéves mélypont után ismét lábra kapott és a második negyedévben már megint a hosszú távú fenntartható ütem körüli, azaz háromszázalékos GDP-növekedést produkálhat. A lakóingatlan-piac ugyan továbbra is gyenge, s akár még vissza is eshet (például a kockázatosabb besorolású jelzáloghitelek körében drámai ütemben gyarapodó csődök miatt), de a kereslet minden más komponense erős vagy erősödik: a külkereskedelmi partnerek kereslete dinamikusan bővül, a lakossági fogyasztást változatlanul támogatja a feszes munkaerőpiac, a vállalati beruházási aktivitás pár gyenge negyedév után ismét élénkül és végre-valahára a feldolgozóipar is leépítette fölös készleteit, így ismét felszálló ágba került.
Tulajdonképpen nagyjából az a forgatókönyv látszik most megvalósulni, amiről a Fed már jó ideje beszél, de a piac nem akarta elhinni: 2006 második fele, 2007 eleje egy átmeneti lassulást hoz, ami után ismét gyorsul a gazdasági növekedés üteme. Ennek megfelelően az amerikai jegybank már nagyon régóta jelzi, hogy kamatcsökkentésre nincs esély, főleg hogy a munkanélküliség rendkívül alacsony, mindössze 4,5 százalék. Sőt, a jegybank inkább inflációs kockázatot lát, nem növekedésit. A befektetők ugyanakkor az utóbbi fél-háromnegyed évben szinte mindig kamatcsökkentéssel számoltak, legalábbis a határidős árfolyamok tanúsága szerint, s ez a várakozás nyilván az amerikai hozamgörbe inverzitásában is szerepet játszott (a hosszú hozamok tartósan alacsonyabbak voltak, mint a rövidek).
Most jutott el a piac odáig, hogy egy hullámhosszra kerüljön a Feddel. A kamatvárakozások átárazódása már körülbelül egy hónapja elkezdődött, de a múlt héten hihetetlenül felgyorsultak az események. Egy hónapja még 50, egy hete pedig 25 bázispontos kamatcsökkentéssel számolt a piac 2008 tavaszáig, múlt pénteken már semennyivel sem. Ennek köszönhetően elszálltak a hosszú hozamok is: a tavaly nyár óta 4,5–5 százalék között ingadozó tízéves állampapírhozam az előző pénteki 4,9 százalékról a múlt hét végére egészen 5,24 százalékig emelkedett, mielőtt visszakorrigált valamelyest 5,17 százalékra. A hozamgörbe így ismét pozitív meredekségűvé vált. Ezzel párhuzamosan a piac volatilitása is megugrott, s megközelítette a február végi globális kockázatelutasítási hullám idején megfigyelt értékeket.
Az állampapírhozamok gyors emelkedése természetesen negatívan érintette a kockázatos eszközöket: az amerikai részvénypiac is mintegy 3 százalékkal esett a múlt héten, az amerikai részvények volatilitását követő VIX index 13-ról 17 százalékra ugrott, közel kerülve a február végi szintekhez. Mindez persze jót tett a dollárnak. A kamatkülönbségek változása már jó ideje nagyszerűen magyarázza az amerikai deviza mozgását, s a kockázati étvágy csökkenése is általában használ neki. A kérdés most az, mennyire tarthatóak ezek a hozamszintek vagy esetleg a piac jó szokása szerint megint kissé túlreagálta az információkat.
