Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Stabilizálódott az euró/dollár: miután április vége óta szinte folyamatosan gyengült az európai deviza, az elmúlt héten 1,3410 és 1,3510 között maradt az árfolyam. A jen ugyanakkor tovább csúszik lefelé: a dollár/jen keresztárfolyam pénteken 122-re, 2002 decembere óta a legmagasabb szintre ért. Legutóbb még arról írtunk, hogy a vártnál jobb amerikai növekedési adatok vezethettek a dollár euróval szembeni erősödéséhez, de sokáig nem lehetett igazunk: a múlt héten a pozitív eurózónabeli növekedési kilátásokat megerősítő, valamint a monetáris politika további szigorodását előrevetítő információk láttak napvilágot, s ez persze hozzájárulhatott a dollár/euró jegyzés stabilizálódásához.
A legújabb adatok megerősíteni látszanak azt a forgatókönyvet, hogy az eurózóna gazdasága az első negyedév átmeneti lassulása után ismét a hosszú távú, fenntartható ütemnél gyorsabban bővül, s ez az infláció emelkedése irányába mutató kockázatokat hozhat magával. A májusi feldolgozóipari beszerzési menedzserindex (PMI) hajszálnyit gyengült ugyan, de változatlanul magas szinten van. Az Európai Bizottság legfrissebb előrejelzése szerint a második és a harmadik negyedévben is 0,6 százalékkal gyarapodhat negyedév/negyedév alapon az eurózóna GDP-je, vagyis valamivel a 0,5 százalék környékére becsült potenciális növekedési ütem fölött. Ezzel párhuzamosan a pénz- és hitelmennyiség növekedése továbbra is rekord közeli. Az Európai Központi Bank (ECB) által leginkább figyelt M3 pénzmennyiség év/év alapon 10,4 százalékkal bővült áprilisban (a bank által meghatározott referenciaérték, ami elvileg hosszú távon ekvivalens az árstabilitással, 4,5 százalék), s a magánszférának nyújtott hitelek dinamikája is két számjegyű.
Újdonságot inkább a nyilatkozatok hoztak: a jegybanki kommunikáció egyre keményebb hangvételű. Axel Weber, a Bundesbank első embere minden eddiginél egyértelműbben és szigorúbban beszélt, amikor azt mondta, hogy az eurózóna jegybanki kamatai nincsenek összhangban az árstabilitással és a jelenlegi kamatciklus még nem ért véget. Itt nyilván nem az e heti kamatdöntő ülésről beszélt, hiszen Jean-Claude Trichet a legutóbbi alkalommal már kiejtette a bűvös szavakat, melyek szerint „éber figyelemre” van szükség. Ami az ECB koreográfiája szerint biztos kamatemelést jelent a következő ülésen, s ennek megfelelően a piac 100 százalékos biztonsággal várja a 4 százalékos alapkamatot szerdától. Weber szerint a gazdasági fellendülés erősebb és szélesebb alapokon áll, mint korábban várták. A növekedés gyorsabb a fenntartható ütemnél, az úgynevezett kibocsátási rés (a tényleges és a potenciális GDP közötti különbség) most már pozitív, s ehhez társul a pénz- és hitelmennyiségi mutatók által jelzett hosszú távú inflációs kockázat. Mindez egyberakva pedig Weber szerint világossá teszi, hogy még van tennivaló, sőt, ha szükséges, kifejezetten restriktív tartományba kell emelni a jegybanki kamatot.
Ugyanezt az álláspontot erősítette meg később a görög jegybankelnök is, aki szerint „egyértelmű, hogy az inflációs kockázatok erősödnek”. Elemzők arra hívták fel a figyelmet, hogy a két jegybankár a legutóbbi, nem kamatdöntő ülés után nyilatkozott így, vagyis valószínűleg ismerik a jegybanki elemző stáb által most frissített növekedési és inflációs előrejelzéseket (amelyeket a nagyközönség majd a júniusi kamatdöntő ülés után láthat). Az ECB eddig igyekezett semmit sem elárulni az éppen következő kamatemelés utáni stratégiájáról, így ezekben a nyilatkozatokban az az igazán figyelemre méltó, hogy előretekintőek és további szigorítást valószínűsítenek. A piac ennek megfelelően most már a 4,25 százalékos alapkamatot is beárazta és nem zárja ki a 4,5 százalékos szintet sem.
