Múlt hétfőn – ahogy azt a legtöbben várták – nem csökkentett kamatot a jegybank, ráadásul terjedőben van az a vélemény a piacon, miszerint még a következő hónapokban is kérdéses, megkezdődik-e a kamatcsökkentési folyamat. A magas kamat miatt elvben a forintnak tartania kellett volna magát, sőt akár erősödésre is lehetett számítani. A döntést követően voltak is ilyen jelek, azonban a hét második felére ismét meglehetősen elerőtlenedett a kurzus, olyannyira, hogy az euró jegyzése bőven átlépte a sokak által lélektaninak tartott 250 forintos határt. A gyengülést általában régiós okokkal magyarázzák – így persze felvetődhet a kérdés, mi lett volna egy kamatcsökkentés esetén. Elvileg természetesen még nagyobb gyengülés.
A kép persze árnyaltabb, hiszen, mint tudjuk, az aktuális trendnek a piaci szereplők által történő extrapolálása következtében gyakorta alakulnak ki irracionális, legalábbis az elméleti igazságokkal szemben állónak tűnő folyamatok. Így akár az sem zárható ki, hogy akkor erősödött volna a forint, mert a befektetők a további csökkentésekben bízva igyekeztek volna még gyorsan bespájzolni a magyar állampapírokból, ami külföldiek esetén árfolyam-erősítő forintvételekkel járhatott volna együtt. Hogy így lett volna, vagy sem, sohasem fogjuk persze megtudni, de nincs is jelentősége. Lényeg, hogy a kamat maradt, s bár szintje vonzó, az ezt kihasználni kívánóknak egyelőre nem kell sietniük, hiszen még egy hónapig bizonyosan nem változik. Még komótosabbak lehetnek a befektetők, ha úgy gondolják, még a következő alkalommal sem nyúlnak majd a kamathoz. (Tulajdonképpen az is egyfajta trendextrapoláció, hogy azért mert sem most, sem az előző hónapban nem volt kamatcsökkentés, egyre többen gondolják úgy, a következőben sem lesz.)
Az állampapírhozamok is ennek megfelelően nyugodt piac képét mutatják, a vevők, bár stabilan jelen vannak, korántsem mondhatók idegesnek vagy izgatottnak, így a hozamok is csupán minimális mértékben mozogtak.
A referenciahozamok napi változását figyelve alig-alig találni öt bázispontnál nagyobb elmozdulást (tízet elérőt egyáltalán nem), a jellemző a 0–2 pont közötti mozgás volt, amit nyugodtan minősíthetünk véletlenszerűnek. A heti aukciók is meglehetősen nyugalmas képet mutattak. A három hónapos papír 7,7 százalékos átlaghozama két ponttal volt magasabb az előző hetinél, a mennyiséget 5 milliárddal megemelték. A hároméves kötvény kerek hétszázalékos átlaghozam mellett cserélt gazdát, 75 milliárdos (a meghirdetettnek megfelelő) tételben. Ez a hozam szintén némi emelkedést jelent, legalábbis az előző napi referenciahozammal összevetve (az egy hónappal korábbi hasonló aukcióval való összevetésnek a rövid távú tendenciák vizsgálata szempontjából nincs értelme).
Miközben a kamata változatlan, folyamatosan csökken a kéthetes jegybanki kötvény állománya. A múlt héten is folytatódott az a tendencia, hogy a lejárónál számottevően kevesebb új kötvényt vásároltak, így immár csupán megközelítőleg 900 milliárd forintnyi papír van a piacon. Az állampapírpiacon nagyobb horderejű változás a közeljövőben aligha várható, a hozamokat valószínűleg a kamatvágás időpontjának latolgatása fogja meghatározni. A befektetők nagy valószínűséggel továbbra is mindaddig óvatosak maradnak, amíg nem történik meg az első kamatcsökkentés – bármilyen kis lépésben is. Minél inkább tolódik azonban ennek várható időpontja, annál inkább kiárazódhatnak a csökkentési várakozások, ez főleg a legrövidebb, azaz a három hónapos papírnál okozhat némi hozamemelkedést. A forint jegyzése várhatóan továbbra is szorosan korrelál majd a feltörekvő piacok devizáinak árfolyammozgásával. A forintárfolyam „önállótlanságát” jól mutatja, hogy az állampapírhozamok korántsem változnak olyan mértékben, mint ahogy a hazai deviza kurzusa – pedig nem is olyan rég még sokkal szorosabb volt a korreláció (a forint gyengülése az állampapírhozamok emelkedésével járt együtt és fordítva).
Ádám Zsigmond