Továbbra is stabil az euró/dollár: az árfolyam 1,3480-on kezdte a múlt hetet, felment 1,36-ra, majd visszasüllyedt 1,3480-ra. Izgalom most megint inkább a dollár/jennél van: a jegyzés 120-ról 121,50-ig emelkedett a hét folyamán, s ezzel ismét közel vagyunk a február eleji, 122 közeli, négyéves csúcsnak számító szintekhez, ahonnan aztán február második felében, a carry-ügyletek (alacsony kamatozású forrásból finanszírozott magas elvárt hozamú befektetések) gyors likvidálásának köszönhetően rendkívül gyorsan vissza tudott esni az árfolyam több mint 5 százalékot.
A jen gyengülése mögött jelentős részben persze ismét ugyanaz a történet: a befektetők mostanában újfent imádják a kockázatot, s ennek megfelelően a carry-ügylet is divatos. A globális részvénypiacok történelmi rekordszintek közelében vannak, a hitelspreadek úgyszintén, a vállalati M&A (egyesülési, felvásárlási) tevékenység terén szinte minden héten új „szuperügyletet” láthatunk. A volatilitás, habár nem olyan alacsony, mint január–februárban, de történelmi összehasonlításban még mindig nagyon visszafogott, így a jenfinanszírozás ismét felettébb vonzónak tűnik. A carry-ügyletek mennyiségét számokkal általában nehéz közelíteni, de az azért sokatmondó, hogy az amerikai határidős tőzsdék spekulatív (nem fedezeti célokat szolgáló) pozícióit összesítő adatok szerint a short jenpozíciók száma már csak kevéssel marad el a február elejitől.
A jenből finanszírozott pozíciók egyik központi eleme az a várakozás, hogy a rövid futamidejű jenkamatok még jó ideig maradnak a jelenlegi, nagyon alacsony szinteken (a japán jegybanki alapkamat 0,25 százalék). A most rendelkezésre álló információk szerint erre komoly esély van. A múlt héten publikált első negyedéves adat szerint a január–márciusi periódusban negyedév/negyedév összehasonlításban, évesített alapon 2,4 százalékkal bővült a japán reál-GDP. Ez valamelyest elmaradt ugyan a várakozásoktól, de az előző periódus kiugróan magas, 4,8 százalékos üteme után is tisztességes teljesítmény. Úgy tűnik azonban, hogy egyszeri tényezők is segítették a növekedést és a rövid távú kilátások nem ennyire rózsásak. A lakossági fogyasztás 3,6 százalékkal bővült az első negyedévben, de ebben komoly szerepe lehetett a szokásosnál jóval melegebb tavasznak és az áprilisi számok már lassulást mutatnak.
A japán gazdaság már huzamosabb ideje azzal küszködik, hogy habár a vállalati szektornak köszönhetően a GDP évek óta a becsült potenciális ütemnél gyorsabban, 2-3 százalékkal gyarapszik, s a vállalati profitmarzsok rekordszinten vannak, a lendület nem akar átterjedni a lakossági fogyasztásra. A munkanélküliségi ráta az elmúlt három évben 5,5-ről 4 százalékra, tízéves mélypontra süllyedt, ennek ellenére a reálbérek stagnálnak. Ennek részben valószínűleg globális gyökerei vannak: számos fejlett gazdaságban megfigyelhető, hogy a globális szinten jelentősen bővülő munkaerő-kínálat (Kína, India és Kelet-Európa belépése a munkaerőpiacra) visszafogja a béreket, a munkajövedelem aránya a GDP-n belül egyre kisebb. A japán helyzetet azonban nehezíti még az ország sajátos demográfiai struktúrája is: mivel az egyik leggyorsabban öregedő országról van szó, itt már kezdődőben van az a folyamat, amely szerint több idős ember száll ki a munkaerőpiacról, mint amennyi fiatal belép, s az előbbiek nyilván jobban keresnek, mint az utóbbiak.
Mindebből következik, hogy az inflációs kilátások továbbra is rendkívül kedvezőek. Az elemzői konszenzus alapján tavasz végén, nyár elején, amikor a tavalyi nagyobb üzemanyagár-emelkedés kiesik az év/év indexből, a maginfláció ismét a negatív tartományba kerülhet, s az év végén is zérus körüli érték várható. Ilyen körülmények között a japán jegybank türelmes lehet a monetáris politika normalizálásával. A japán kamatszint várhatóan emelkedni fog az elkövetkező években, de rendkívül lassan, s ez még jó darabig kedvező körülményeket biztosíthat a carry-ügyleteknek. A kockázati étvágy hirtelen fluktuációinak azonban, mint legutóbb február végén láthattuk, köny-nyen áldozatául eshetnek az ilyen típusú befektetések.
