Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár a múlt hét elején még tartotta a történelmi csúcshoz közeli, 1,36 körüli szintet, majd a hét utolsó két napján visszacsúszott 1,3450-re. A dollár erősödésében valószínűleg szerepet játszott a globális részvénypiacok csütörtök-pénteki gyengülése, a kockázat iránti lelkesedés enyhe csökkenése jellemzően használ a dollárnak („safe haven”, azaz menedék funkció). A dollár/jen gyakorlatilag megfagyott, a múlt héten 119,5 és 120,5 között mozgott az árfolyam, s most már több mint két hete csak elvétve tör ki a jegyzés a 119–120-as tartományból. Jegybanki nagyhét volt a mostani: a Fed és az Európai Központi Bank (ECB) döntéshozó testülete is ülésezett (sőt, a Bank of Englandé is, amely újabb 25 bázisponttal, 5,5 százalékra emelte irányadó kamatát). A helyzet lényegében véve nem változott: az amerikai jegybanki kamatok stabilnak tűnnek, az eurózónában viszont további kamatemelés(ek)re számíthatunk.
A Fed nyíltpiaci bizottsága változatlanul hagyta az 5,25 százalékos fed funds kamatot és a döntést magyarázó közlemény szövege is csak nyomokban változott. Központi forgatókönyve továbbra is az, hogy az amerikai gazdaság a közeljövőben a hosszú átlagos ütemnél lassabban bővül majd, s ez idővel csökkenti az inflációs nyomást, s a jelenleg kellemetlenül magas inflációt alacsonyabb szintre viheti le. A Fed jelenleg két irányban lát kockázatot, méghozzá egymásnak potenciálisan ellentmondó irányban.
A növekedés láthatóan lendületet vesztett, az első negyedévben a GDP bővülésének üteme az előzetes adat szerint mindössze 1,3 százalék volt és a héten publikált márciusi külkereskedelmi adatok szerint lehet, hogy az újabb becslés egy százalék alá viszi ezt a számot. A lakóingatlanpiac még mindig rendkívül gyenge, s habár ennek egyelőre nem látni negatív hatását a munkaerőpiacra vagy a fogyasztásra, a kockázat kétségkívül fennáll.
A Fed inflációs kockázatot is lát, a gazdaság magas kapacitáskihasználtsága (ami főleg a rendkívül alacsony, 4,5 százalékos munkanélküliségi rátában ölt testet) megakadályozhatja az infláció kívánt és várt lassulását. Vagyis a jegybank egyszerre fél a vártnál lassabb növekedéstől és a vártnál gyorsabb inflációtól. A hangsúlyt a Fed egyelőre az utóbbira, azaz az inflációra helyezi, de ezt valószínűleg inkább az indokolja, hogy a piac már nagyon régóta kamatcsökkentésekben gondolkozik, s ezt a jegybank szeretné ellensúlyozni. Praktikusan a Fed semleges, és amíg az adatok a növekedés–infláció viszonyt nem tolják el valamelyik irányba érezhetően, nem fog változtatni az alapkamaton. A piac még mindig lazításban gondolkodik, de az első vágást most már csak decemberre várja.
Az ECB most szintén nem változtatott jelenleg 3,75 százalékos irányadó kamatán, de a döntést követő sajtótájékoztatón elhangzottak a bűvös szavak: „élénk figyelemre” van szükség az árstabilitás fenntartása érdekében. A bank sajátos verbális koreográfiája szerint ez azt jelenti, hogy a következő alkalommal kamatemelés jön. A piac már jól ismeri (és szereti) ezt a jelzésrendszert és ennek megfelelően júniusra már szinte száz százalékra be van árazva a negyed százalékpontos szigorítás. Az ECB szerint a gazdasági növekedés erőteljes, stabil és széles alapokon nyugszik, s a kockázatok rövid távon kiegyensúlyozottak. Az inflációs kockázatok ugyanakkor a gyorsabb árszintemelkedés irányába mutatnak: az indokok között ismét szerepelnek a magas és emelkedő energiahordozó-árak, a közvetlen adók emelése számos tagországban, valamint az elmúlt években nagyon fegyelmezetten alakuló bérdinamikában a felgyorsult gazdasági növekedés révén esetleg bekövetkező, inflációs szempontból kedvezőtlen változások. (Bár ez utóbbi tekintetben a legfrissebb német bérmegállapodások a feldolgozóiparban jegybanki nézőpontból pozitív kimenetet mutatnak.)
Új elemként jelent meg a jegybanki szövegben a gazdaság kapacitáskihasználtságának magas volta, ez ugyanis erősítheti a vállalatok árazási „hatalmát”. S persze most is nagy hangsúlyt kaptak a rekordütemben bővülő pénzkínálati mutatók mint hosszú távon inflációs nyomást jelző indikátorok. Ennyi inflációs kockázat láttán nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy az ECB nem áll meg 4 százaléknál sem. A bank azonban egyelőre nem akar semmilyen jelzést adni, ami túlmutat a következő, júniusi kamatdöntő ülésen.
