Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Relatív nyugalom jellemezte az elmúlt hetet a nemzetközi devizapiacokon. Az euró/dollár 1,3540–1,3660 között mozgott, azaz maradt a történelmi csúcs közelében. A jen lassan, de biztosan gyengül: a dollár/jen az elmúlt két hónap legmagasabb szintjére, 120,5-re emelkedett a hét végére. A devizapiaci befektetők általában különös figyelmet fordítanak a jegybanki tartalékok nagyságának és szerkezetének változásaira. Teljes joggal, hiszen február végi adatok szerint a világ jegybankjai által kezelt vagyon meghaladta az 5 ezer milliárd dollárt és ez az összeg havonta körülbelül 80 milliárd dollárral gyarapszik, s ennek a pénznek a mozgása nyilván meghatározó jelentőségű a devizapiacok szempontjából. Manapság ugyanakkor az elemzők már legalább ekkora figyelmet fordítanak egy – a laikus szemszögéből – új és egyre nagyobb erőre: az úgynevezett nemzeti befektetési alapokra.
A jegybanki tartalékok célja elsősorban az, hogy egyfajta biztonsági tartalékként szolgáljanak az országok számára, ezért szinte kizárólag likvid és alacsony kockázatú eszközökből állnak. Egyre több, főleg feltörekvő ország ismeri fel ugyanakkor, hogy a különböző gazdaságpolitikai megfontolások, illetve a magas nyersanyagárak miatt rendkívül gyorsan felhalmozódó jegybanki tartalékok révén komoly összegektől esnek el az alacsony hozamú befektetési szerkezet révén. Ezért a törekvés kockázatosabb eszközökbe fektető, hosszabb távra előretekintő, így kevésbé likvid, de magasabb várható hozamú portfóliók kialakítására.
A nemzeti befektetési alapok természetesen nem mai találmányok, már évtizedek óta működnek. A világ legnagyobb ilyen jellegű intézménye az Abu Dhabi Investment Authority, amely közel 900 milliárd dollárt kezel. A szingapúri kormány Government of Singapore Investment Corporation nevű intézménye és a norvég állam nyugdíjalapja 300-300 milliárd dollárt allokál részvény-, kötvény- és nyersanyag-befektetések között. A Morgan Stanley amerikai befektetési bank számításai szerint az ilyen típusú intézmények már most csaknem kétezermilliárd dollárt menedzselnek, vagyis a pénz, amiről itt szó van, nem sokkal kevesebb mint a fele a jegybanki tartalékokban lévő összegnek.
Amiért most különösen nagy az érdeklődés a nemzeti befektetési alapok iránt, az a kezelt összegben várható rendkívül gyors növekedés. Idén már két ország – Kína és Oroszország – jelentette be szándékát kockázatosabb eszközökbe fektető portfólió kialakítására, s mindkettő nagyon komoly összegeket szán erre a célra. A kínai State Foreign Exchange Investment Corporation a tervek szerint 200-250 milliárd dollárt vesz át a jegybank közel 1100 milliárd dolláros tartalékából és magába olvasztja a 60 milliárd dollárt kezelő, már most is hasonló profillal működő Central Huijing Holding Companyt, vagyis egy összesen körülbelül 300 milliárd dolláros alap jöhet létre. A portfólió tervezett összetételéről vagy akár az indulás időpontjáról ugyanakkor még semmit sem lehet tudni, valószínű, hogy a szükséges infrastruktúra kiépítése fél-egy évet vesz igénybe.
Április elején az oroszok is közölték, hogy az olajbevételek egy részét a jövőben magasabb elvárt hozamú befektetésekbe kívánják invesztálni. A már a parlament által is elfogadott terv szerint a jelenleg valamivel több mint 100 milliárd dolláros összegű stabilizációs alap nem haladhatja meg a GDP 10 százalékát, s az ezen felüli olajbevételt a Jövő Nemzedékei Alap kapja. Az előrejelzések szerint a 2008. február elsejei indulásig 55 dolláros olajárral számolva 140 milliárd dollár gyűlhet össze a stabilizációs alapban, s mivel az orosz bruttó hazai termék tizede idén várhatóan 110 milliárd dollár lesz, 30 milliárd dollár körüli összeggel indulhat az új portfólió. Becslések szerint azonban a vagyon már jövőre 40-50 milliárd dollárral nőhet az új beáramlások révén.
Befektetési banki elemzések szerint összességében a nemzeti befektetési alapoknál lévő vagyon akár 400-500 milliárd dollárral is nőhet évente az elkövetkező öt-tíz évben. Ez a szám tisztán az új pénzbeáramlásokat és a hozamokat foglalja magában, nincs benne például az, hogy sajtóértesülések szerint a világ második legnagyobb devizatartalékával, 900 milliárd dollárral rendelkező japán kormány is gondolkozik egy ilyen típusú alap indításán. Elemzők szerint nem kizárt, hogy mondjuk öt év múlva a nemzeti befektetési alapok már akkora vagyont kezelnek, mint a jegybankok.
