Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár 1,3270–1,3380 között ingadozott a múlt héten, de pénteken délben ugyanúgy 1,33 körül volt, mint egy héttel és két héttel korábban ugyanebben az időpontban. A dollár/jen 117,8-ról lement 116,5-re, majd vissza 118-ra, a jegyzés a hónap közepe óta ebben a tartományban tartózkodik. A hét legfontosabb eseményeként Ben Bernanke, a Federal Reserve (Fed) elnöke kongresszusi beszámolója alkalmával bővebben kifejtette a jegybank előző heti döntése hátterét. Mint ismeretes, továbbra is 5,25 százalékon hagyták az alapkamatot (tavaly nyár óta érvényes ez a szint), ugyanakkor érezhetően változtattak a kommunikáción. A döntést kísérő közleményben a bank továbbra is az inflációt nevezte a legfontosabb kockázatnak, ugyanakkor kihagyta a szövegből az esetleges további szigorításra utaló részt. A piac mindezt úgy értékelte, hogy a Fed ezzel közelebb került az úgynevezett semleges állásponthoz, vagyis amikor a következő kamatváltozás egyenlő valószínűséggel lehet emelés vagy csökkentés.
Bernanke szerint az alapforgatókönyv továbbra is az, hogy az amerikai gazdaság a következő pár negyedévben tisztes tempóban, de a hosszú távú átlagos ütemnél lassabban bővül majd. Ez várhatóan a jelenleg „kényelmetlenül magas” inflációs szint csökkenését is magával hozza. Ha ez a forgatókönyv teljesülne, akkor a jelenlegi kamatszint valószínűleg még egy jó darabig maradhat. A fő kockázati tényező, ami veszélyeztetheti az alap-előrejelzés megvalósulását, az infláció vártnál lassabb csökkenése. Eddig abszolút ez a kockázat határozta meg a Fed gondolkodását, ezért szerepelt a kommunikációban az esetleges további szigorításra utaló rész. Az inflációs nyomás forrása továbbra is a gazdaságban lévő fölös kapacitások alacsony szintje, ami leglátványosabban a nagyon alacsony munkanélküliségi rátában ölt testet. A munkaerőpiac több szektorban rendkívül túlfeszítettnek tűnik és a bérnövekedésben ennek már látni is a jeleit.
Ami most változott az az, hogy a Fed a korábbinál komolyabbnak véli azt a kockázatot, amely szerint a növekedés lassabb lesz a vártnál. A jegybank egyelőre ugyan úgy véli, hogy az alacsonyabb minőségű adósoknak nyújtott jelzáloghitelek piacának összeomlása nem veszélyezteti a hagyományos jelzáloghitelek piacát, s ezen keresztül a gazdaság egészét, de nyilvánvalóan nagyon oda kell figyelni erre a területre. Egy másik kockázati tényező a vállalatok meglepően óvatos beruházási tevékenysége. Amint azt a héten publikált februári rendelésállomány-adatok is megerősítették, a vállalati beruházások kifejezetten gyengék, a tartós javak rendelésállományának változása év/év alapon már mínuszban van. Történik mindez annak ellenére, hogy a vállalati profitmarzsok rekordszinten vannak, a finanszírozási kondíciók továbbra is felettébb kedvezőek. Valószínűleg a növekedési várakozásokkal kapcsolatos bizonytalanság fogja vissza a beruházási kedvet, s ez kedvezőtlen esetben önbeteljesítő lehet. S végül, de nem utolsósorban az ismét egyre magasabbra kúszó olajár veszélyeztetheti a lakossági fogyasztást.
A Fed így jelenleg abban a kényelmetlen helyzetben van, hogy két, egymásnak bizonyos szinten ellentmondó kockázatot lát: az alap-előrejelzésben leírtnál magasabb inflációt vagy lassabb növekedést. Egyelőre az előbbi a komolyabb fenyegetés, de a mostani kommunikációs váltás azt sugallja, hogy az utóbbinak is egyre nagyobb súlyt ad. Nem csoda, hogy a Fed nagyobb rugalmasságot kívánt magának biztosítani, hiszen ebben a helyzetben maga sem igazán tudja, hogy a következő kamatváltoztatás melyik irányba történik.
