Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Azon az ominózus két napon a múlt héten úgy tűnt, hogy a befektetők korábban szinte kielégíthetetlen kockázati étvágya egyik pillanatról a másikra teljes kockázatelutasításba csapott át. Az eladási hullám magyar idő szerint kedd hajnalban kezdődött a sanghaji tőzsdén, ahol közel 9 százalékkal estek az árfolyamok. Ezt aztán követték az európai és amerikai tőzsdék 4-5 százalékos veszteségekkel. (A legkritikusabb pontnak az tűnt, amikor a Dow Jones egy-két perc alatt zuhant majdnem 2 százalékot, de később kiderült, ez csak a rekordmennyiségű üzlet késedelmes, egyszerre történt feldolgozásának volt köszönhető.) Szerdán aztán még egyszer körbement a világ részvénypiacain a hullám, de aznap este az amerikai piacok már stabilizálódtak, s csütörtök-pénteken lényeges árfolyammozgások már nem voltak.
Ezzel párhuzamosan a kockázatok elutasításának jegyében zuhanásnak indultak a fejlett piaci kötvényhozamok is, az amerikai tízéves papír például 4,7 százalék fölötti szintekről pár óra alatt leesett 4,5 százalék közelébe. Az implikált volatilitások megugrottak, a már huzamosabb ideje 10-12 százalék között lévő VIX (a Standard and Poor’s 500 implikált volatilitásának indexe) majdnem elérte a 20 százalékot, mielőtt 15-16 százalék között megállapodott. A feltörekvő piaci dollárkötvények hozamfelára a JP Morgan EMBIG index alapján 170-ről 200 bázispont közelébe szökkent, majd visszajött 185 pontra.
A magyar államkötvény- és devizapiac természetesen nem tudott kimaradni az eseményekből (s ezért a hétfői, jelentős mértékben lefelé módosított jegybanki inflációs előrejelzés 2008-ra szinte hatás nélkül maradt). Kedd-szerdán az állampapír-piaci hozamgörbe 10-15 bázisponttal került feljebb, péntekről péntekre azonban a hozamemelkedés mértéke jóval szerényebb volt, durván 5–8 bázispont körüli. Az euró/forint 252 közeléből indult, megközelítette a 256-os szintet, majd péntek délutánra visszaerősödött 254 közelébe. Összességében az éven túli államkötvények teljesítményét követő MAX index stagnált a héten.
Fundamentális okot nem nagyon lehet találni történtekre, a globális növekedési és inflációs kilátások nem változtak semmit mostanában. Amiről itt szó van, az inkább az, amit már sokan mondogatnak jó ideje: a kockázati prémiumok és a volatilitások elképesztően alacsony szintekre kerültek szinte minden piacon. Ennek következményeként számos kockázatos eszköz piaca túlzsúfolttá vált, szinte mindenki mindenben ugyanabban az irányban vett fel pozíciót. Ilyenkor relatíve jelentéktelen tényezőkre is rendkívül érzékenyen tud reagálni a piac, s persze előre nem tudható, mikor milyenekre. Ebben az esetben többek között a sanghaji tőzsde, illetve az úgynevezett alacsony minőségű amerikai jelzálogpapírok piacának gyengülése töltötte be ezt a szerepet. Pedig az előbbi a február 23-a előtti egy évben közel 140 százalékkal emelkedett, s most is tulajdonképpen csak oda került vissza, ahol két héttel ezelőtt volt. Az utóbbi irányadó indexe szerint árfolyamban közel 40 százalékot esett az egyre gyakrabban bedőlő kockázatos jelzáloghitelek miatt, ugyanakkor itt a teljes amerikai jelzálogkötvény-piac kevesebb mint tizedéről beszélünk, s mint Ben Bernanke is kifejtette, nem áll fenn a jobb minőségű, hagyományos jelzáloghitel-piacra történő átterjedés veszélye.
Éppen a fundamentális okok hiánya miatt az elég valószínűnek tűnik, hogy nem egy hosszú medvepiac kezdetét látjuk, hanem „csak” egy korrekciót. De hogy ezzel túl is vagyunk rajta, vagy még eltart egy-két hónapig, mint tavaly május-júniusban, nyilván nem tudható. Az talán némi optimizmusra adhat okot, hogy a tavalyi hasonló epizód mögött ott volt az egyre magasabb amerikai infláció és az ennek nyomán esetleg túlszigorító Fed miatti félelem (ami aztán később elpárolgott), míg most nagyjából a piacok saját dinamikájáról van szó, a jegybanki kamatvárakozások lényegében nem változtak. (Az amerikai hozamgörbe rövid távon is inverz ugyan, de a hozamokat a múlt heti események torzították így el.) Más kérdés, hogy a piacok lefelé is ugyanolyan látványos spirálokba tudnak kerülni, mint felfelé, a hasonló gondolkodásmódok és működési mechanizmusok miatt. Itt lehetne még hosszasan beszélni a carry-ügyletekben, a hedge fundokban és hitelderivatívákban rejlő kockázatokról. Jobb megoldás híján marad a kivárás mint prudens megközelítés.
