Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár keresztárfolyam szinte befagyott, a jegyzés nem mozdult ki az 1,31–1,32-es sávból az elmúlt héten. A dollár/jen ugyanezen időszakban 119,5-ről felment 121,5-re, vagyis nincs is olyan messze a január végén elért, 122,20-as négyéves csúcstól. Történik mindez egy olyan héten, amikor a japán jegybank végre elszánta magát egy újabb negyed százalékpontos kamatemelésre. A szerdai, a monetáris politikai testületben 8–1-es aránnyal megszavazott döntés eredményeképpen a japán jegybank irányadó kamata 0,5 százalékra emelkedett.
A piacot bizonyos értelemben meglepetésként érte a hír. Nem azért, mert nincs alapja az emelésnek, hanem mert egyszer, januárban már tényként kezelték a befektetők a 25 bázispontos változtatást, s akkor mégsem következett be. A jegybank már az előző hónapban is pozitívan ítélte meg a gazdasági növekedési kilátásokat, az intézmény kommunikációja is szigorítást sejtetett, s a piacok 90 százalékos valószínűséggel be is árazták akkoriban a döntést. Ennek ellenére januárban maradt a 0,25 százalékos szint, minden valószínűség szerint a kormányzati nyomás hatására.
A Bank of Japan (BoJ) ezek után sem könnyítette meg a befektetők dolgát, a januári ülés óta a bank vezetői távol tartották magukat minden nyilvános felszólalástól, elkerülve az újabb csúfos visszavonulás veszélyét. Ennek megfelelően a piacon teljes bizonytalanság uralkodott a múlt szerdai ülés előtt, a határidős árak 50 százalék esélyt adtak egy kamatemelésnek. Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy az elmúlt egy hónapban semmi új, az inflációs fejlemények szempontjából előremutató információ nem jelent meg, vagyis a bank inflációs előrejelzésében elvileg nem következhetett be változás. Tény, hogy a negyedik negyedéves GDP a vártnál valamivel erősebb lett, a negyedév/negyedév alapú növekedési ráta elérte az 1,2 százalékot, s ezen belül a lakossági fogyasztás bővülése az 1,1 százalékot.
Azt is figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a harmadik negyedévben a lakossági fogyasztás ugyanilyen ütemben, 1,1 százalékkal csökkent, a teljes GDP pedig gyakorlatilag stagnált, azaz a tavalyi második félévben a fogyasztás nem bővült, a bruttó hazai termék növekedése pedig csak kismértékben múlta felül a hosszú távú trendet. Általánosabban, egy jegybanknak főleg azzal kell törődnie, hogy hol lesz a GDP mondjuk egy év múlva, s ennek nyomán hol lehet az infláció két év múlva, azaz előretekintve kell gondolkoznia. A jelen esetben úgy tűnik, a bank arra használta fel az erős GDP-adatot, hogy a már januárban tervezett, de a kormány által megakadályozott kamatemelést most keresztülvigye. A probléma ezzel a helyzettel az, hogy meglehetősen átláthatatlanná és nehezen megjósolhatóvá teszi, hogy a Bank of Japan mit tesz és mikor teszi azt.
Mindenesetre ha megpróbálunk a japán jegybank politikai szempontokat is figyelembe vevő fejével gondolkodni, akkor egyhamar nem számíthatunk további kamatemelésre. A maginfláció most is csak kevéssel van nulla fölött év/év alapon, s az olajár csökkenése miatt márciusban elemzők szerint ismét a negatív tartományba kerülhet a 12 hónapos árszintváltozás. S amint egy izmos növekedési adatra volt szükség egy amúgy is szükségesnek tartott kamatemelés „eladásához”, úgy egy negatív előjelű inflációs adat szinte lehetetlenné teszi a kamatszint normalizálásának folytatását. A nyáron esedékes felsőházi választások szintén az alapkamat változatlansága mellett szólnak, mivel a kormányzó párt rosszul áll a közvélemény-kutatásokon és a BoJ a jelek szerint nem akar szembe menni az Abe-adminisztrációval. A piac mindezek alapján jelenleg úgy gondolja, hogy leghamarabb az utolsó negyedévben jöhet egy újabb 25 bázispontos kamatemelés. Ez pedig nem éppen egy olyan kamatpálya, ami egyhamar veszélyeztetné a mostanában hatalmas népszerűségnek örvendő carry-ügyleteket (amelyek során alacsony kamatozású devizában felvett hitelből finanszíroznak magas kamatozású devizában levő befektetéseket).
