Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Feszült stabilitás jellemezte a hetet a nemzetközi devizapiacokon. A piac által most leginkább figyelt jen a dollár ellenében 120 és 121,5 között ingadozott, s most már egy hónapja nem lépett ki a 120–122-es sávból. Az euró/dollár 1,2920–1,3060 között mozgott, s itt körülbelül egy hónapja tartja magát az 1,29–1,31-es sáv.
A cikk megjelenése idején már többet tudunk arról, hogy a G7-országok pénzügyminiszterei és jegybankelnökei a németországi Essenben mire jutottak „devizaügyben”, egész konkrétan, sikerül-e egyetérteni abban, hogy a japán deviza túl gyenge. Nagy valószínűséggel a válasz nemleges, de mindenesetre a hetek fóruma egy újabb alkalom, ahol nagy nyilvánosság előtt lehet aggódni a carry ügyletek megállíthatatlannak tűnő felhalmozódása és az így növekvő rendszerszintű kockázat miatt. Figyelembe véve a gigászi méretű short jenpozíciókat, az ilyen aggodalmas megnyilvánulásoknak is váratlanul komoly hatásuk lehet.
A piac relatíve higgadtan vette tudomásul az Európai Központi Bank csütörtöki ülése után elhangzottakat, az euró csak kismértékben erősödött Jean-Claude Trichet vártnál keményebb hangvételű sajtótájékoztatóját követően. Összhangban a piaci konszenzussal, az alapkamat maradt 3,5 százalékon, ám a kommentárban az árstabilitást fenyegető kockázatokra utalva elhangzott az „élénk figyelem” kifejezés, ami az ECB szokásos koreográfiája szerint azt jelenti: a következő ülésen (március 8-án) kamatemelés jön. Trichet azt is hozzátette, hogy a kifejezés használata „magáért beszél”, tehát tulajdonképpen bejelentette a 3,75 százalékos alapkamatot.
A jegybankelnök konkrétan nem akart semmit mondani a márciusi ülés utáni kamatpályáról, de a kommunikáció alapvetően további szigorítást sejtet. Az Eurostat első becslése szerint az infláció januárban 1,9 százalékra, tehát a bank célsávján belülre került. Ebben elsősorban az energiahordozó-árak csökkenése, valamint a német áfaemelés vártnál kisebb mértékű vagy lassabb átszűrődése játszott szerepet.
A bázishatások miatt úgy tűnik, a következő hónapokban akár tovább csökkenhet az infláció mértéke. Trichet azonban határozottan kijelentette, hogy a jegybank nem a jelenlegi, sőt nem is az idei inflációval foglalkozik, azok ugyanis már úgymond „eldőltek”. Középtávra előretekintve a bank több irányból is inflációs nyomást lát. Az egyik potenciális inflációs tényező továbbra is a pénzmennyiség növekedése. A bank által leginkább figyelt M3 pénzmennyiségi mutató év/éves növekedése decemberben újabb történelmi csúcsra, 9,7 százalékra emelkedett. Korábban a jegybank árnyalta a képet, például egyes hitelnövekedési mutatók kedvezőbb dinamikájára utalva, most azonban kizárólag a pénzkínálaton volt a hangsúly, jelezve az ECB egyre fokozódó aggodalmát.
A közlemény és a sajtótájékoztató másik hangsúlyos pontja a bérdinamikával foglalkozó rész volt, a jelek szerint a bank ezt a tényezőt látja még különösen problematikusnak. A korábbi években az inflációs helyzetértékelés egyik állandó eleme volt a bérfegyelem, Németországban például a nominális bérnövekedés üteme három éve nem haladja meg az évi egy százalékot. Most azonban, a jelenlegi robusztus gazdasági növekedés és a munkanélküliségi ráta gyors csökkenése mellett valószínűnek tűnik a bérnövekedés felgyorsulása. A fókuszpont ebből a szempontból Németország, ahol a szakszervezetek súlya még mindig jelentős és a legnagyobb szektorokban idén járnak le a többéves ágazati kollektív szerződések. A többek között az autóipari munkásokat képviselő IG Metall szakszervezet például egy 6,5 százalékos követelést tett le a munkaadók asztalára, megerősítve azt az érzést, hogy a munkavállalók úgy gondolják: az elmúlt évek rekordprofitjai után eljött az ő idejük is.
A bank tehát összességében azt sejteti, hogy a kamatemelési ciklusnak márciusban sem lesz vége, bár a további ütemezés még bizonytalan. A piac a 4 százalékot már nagyjából beárazta 2007 végére, de a jelenlegi információk alapján ennél magasabb kamatszint se zárható ki.
