Az euró/dollár 1,31-ről 1,29-re esett, s az év eleji szinthez képest az euró most már több mint 3 százalékkal gyengébb. Ilyen mértékű gyengülést ilyen ütemben utoljára tavaly nyáron láthattunk. A múlt héten a feltörekvő piaci befektetők még a jen erősödése miatt aggódtak, mivel az úgynevezett carry-ügyleteket sokan jenből finanszírozzák. Ehhez képest a héten 118-ról 120,5-re emelkedett a jegyzés, s ezzel az árfolyam újabb 12 hónapos csúcsra ért. A font/dollár 1,93-ról 1,95-re kúszott, s a keresztárfolyam így ismét egyre közelebb kerül a december eleji 1,98-as, utoljára 1992-ben regisztrált szinthez.
Még a magyar piacon is érezni lehetett a hatását a Bank of England (BoE) csütörtöki, meglepetésszerű kamatemelésének: a brit jegybank, ignorálva a piaci várakozásokat, amelyek egy februári szigorításról szóltak, már most 25 bázisponttal, 5,25 százalékra emelte irányadó kamatlábát. A döntést kísérő közlemény szerint a gazdaság dinamikusan bővül, s ennek nyomán a rendszerben lévő fölös kapacitás egyre fogy, növelve ezzel a belső inflációs nyomást. Ehhez társul a mostanában a BoE által is nagy érdeklődéssel kísért pénz- és hitelmennyiség-mutatók szárnyalása, valamint az újfent egyre magasabbra kúszó ingatlanárak. Mindebben a helyzetértékelésben ugyanakkor nem volt semmi új, ez már a bank novemberi inflációs jelentésében is megjelent. Az elmúlt években meghonosodott szokásnak megfelelően ezért a piac arra számított, hogy a következő inflációs jelentés publikálásakor, jelen esetben februárban jön is a kamatemelés. A bank a jelek szerint nem tudott várni addig, s a befektetők csak találgatják, hogy miért. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a monetáris tanács már látta a decemberi inflációs adatot és az akár 3 százalék fölé is ugorhatott az előző havi 2,7 százalékról. Ez pedig már érzékeny zóna: az inflációs cél 2 százalék plusz/mínusz egy százalékpont, s a sávon kívüli érték esetén a banknak levelet kell írnia a pénzügyminiszternek, kifejtve, miért ilyen magas az infláció és mit tesz a bank a helyzet kezelése érdekében. Kommunikációs szempontból hasznos lehet, ha a bank az esetleges levélben már konkrét monetáris politikai lépésről tud beszámolni. Összességében úgy tűnik, hogy az infláció a vártnál is gyorsabban emelkedik, s az inflációs várakozások lehorgonyzása érdekében a bank szükségesnek tartott egy, a vártnál agresszívabb lépést.
A konszenzus egyelőre maradt az, hogy a BoE még egyszer emel az első félévben, de több elemző most már úgy gondolja, a további szigorítás sem zárható ki. Ha ez tényleg így történne, akár a 2-vel kezdődő font/dollár sem lehetetlen.
Az Európai Központi Bank (ECB) szintén meglepte a piacokat csütörtöki ülésén, bár kétségtelenül finomabban, mint angol társa. A decemberi sajtóértekezleten Jean-Claude Trichet, a bank elnöke arról beszélt, hogy „nagyon szorosan követik” az inflációs fejleményeket, ami a szokásos szóhasználat szerint egy két hónap múlva bekövetkező, tehát februári kamatemelést sejtetett. Kétségtelen, hogy Trichet már akkor számos olyan kijelentést tett, ami ezt a gondolatmenetet megkérdőjelezte, mindenesetre a piac adott egy bizonyos esélyt egy februári lépésnek. Ehhez képest az ECB most teljesen világossá tette, hogy februárban nem lesz emelés, márciusban viszont szinte biztosan. Trichet-t idézve: „nem áll szándékunkban megváltoztatni azt a piaci várakozást, hogy az első negyedév vége felé teszünk valamit”. A februári lépés kiárazódása a kamatokból természetesen gyengítette az eurót.
Végül, de nem utolsósorban a jen: itt a kamatvárakozások tűnnek most a legfontosabb árfolyammozgató tényezőnek. A piac egyik héten hisz a január 18-ai kamatemelésben, a másik héten nem, s most éppen az utóbbiról van szó. A jegybanki retorika elég keménynek tűnik, az adatok viszont továbbra is ellentmondásosak, főleg a lakossági kereslet látszik változatlanul gyengének. A japán monetáris politika egyelőre közel sem olyan jól megjósolható, mint az amerikai vagy az eurózónabeli, tehát ez a kérdés csütörtöknél hamarabb nem is fog eldőlni.
