Az euró/dollár abszolút csendesen nyitotta az új esztendőt: az árfolyam 1,31–1,33 között fluktuált az elmúlt héten. A dollár/jen valamivel mozgalmasabb volt: a jegyzés a hét eleji 119-ről előbb felment egészen 119,7-ig, új három hónapos csúcsra, majd hirtelen visszaesett 118 alá.
Ha egy dologban valamilyen konszenzus látszik kirajzolódni a nagy befektetési bankok devizapiaci elemzői között, akkor az az, hogy a jennek idén erősödnie kell a dollárral (és persze az euróval) szemben. Ennek azonban valószínűleg nem sok köze van a jen elmúlt napokban megfigyelt erősödéséhez, a kereskedői kommentárok szerint egész egyszerűen a közelmúltban tekintélyes mennyiségben felgyülemlett jeneladási pozíciók csökkentéséről van szó: néhány befektető számára kényelmetlenné, „zsúfolttá” vált az ilyen irányú ügylet. Fundamentális oldalról maximum annyival lehet alátámasztani a short jenpozíciók likvidálását, hogy egyre valószínűbbnek tűnik: a japán jegybank akár már a január 17–18-ai döntéshozó ülésen kamatot emelhet (a jelenlegi 0,25-ról 0,5 százalékra). Ezzel persze még mindig hatalmas különbség marad egyik oldalon a jen-, a másik oldalon a dollár- és az eurókamatok között, a lényeg inkább az, hogy a jegybank egyben valószínűleg jelezné elkötelezettségét a monetáris kondíciók jövőbeni további szigorítása irányában.
Az izgalmasabb dolgok a múlt héten nem a fejlett, hanem a feltörekvő piaci devizákkal történtek, s ez részben összefügg a jen erősödésével. A feltörekvő piaci devizák világszerte gyengültek: a Bloomberg külkereskedelemmel súlyozott devizaindexei szerint az ázsiai fizetőeszközök 0,4, a kelet-európaiak 0,5, a latin-amerikai devizák pedig 0,8 százalékot vesztettek értékükből az év első hetében. Mint ismeretes, számos feltörekvő piaci devizát úgynevezett carry-ügyletek keretében vásárolnak a befektetők, azaz valamilyen alacsony kamatozású pénzből finanszírozzák a magas kamatozású feltörekvő piaci eszköz vételét. Talán a legnépszerűbb finanszírozó deviza éppen a jen, így a japán fizetőeszköz erősödése negatívan befolyásolja az ilyen típusú ügyletek profitabilitását. Az a tény, hogy a jen ekkora, hatalmasnak azért véletlenül sem mondható erősödése ilyen komoly hatással van a feltörekvő piaci devizák árfolyamára (már ha tényleg erről van szó), jól illusztrálja ezen piacok „feszességét”. Az elmúlt három-négy hónapban a feltörekvő piacok (részvény, kötvény egyaránt) folyamatosan erősödtek, a releváns indexek történelmi csúcsponton vagy annak közelében vannak (például a Morgan Stanley Capital feltörekvő piaci részvényindexe vagy a JP Morgan feltörekvő piaci kötvényindexe, az EMBIG). Már csak a több hónapos erős rally miatt is ezek a piacok most sebezhetőbbnek tűnnek, ezért az élénk reakció a jen erősödésére. Nem mellesleg, a feltörekvő piaci hangulat romlása a forint árfolyamán is éreztette hatását, az euró/forint az év eleji 250,5-es szintről péntek reggel egészen 255,3-ig emelkedett.
Nem lehet persze mindent a jenre kenni: a másik tényező, ami hozzájárult a feltörekvő piaci devizák gyengüléséhez, a nyersanyagárak gyors süllyedése. A nyersolaj szabadesésbe kezdett, a hónap eleji 61 dolláros szintről a WTI olaj jegyzése egy hét alatt 54,5-re zuhant: utoljára 2005 decemberében volt ilyen olcsó az olaj. A nyersanyagok széles spektrumát követő Dow Jones AIG nyersanyagindex 4,4 százalékot esett az első héten, s az elmúlt egy hónapban az árfolyamesés már majdnem eléri a 10 százalékot. A nyersanyagárak gyengülése közvetlenül elsősorban persze inkább csak a latin-amerikai devizákat érinti (ez látszik a korábban említett Bloomberg-indexekből), de a piaci hangulat befolyásolásán keresztül az egész feltörekvő piaci univerzumot kedvezőtlenül tudja befolyásolni.
