Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár 1,3350-en tetőzött a hónap elején, a múlt hét végére viszont lecsúszott 1,31-re az árfolyam. A dollár/jen a 115-ös mélypontról péntekre 118,3-ra ugrott. Az árfolyammozgások továbbra is kiválóan magyarázhatóak a relatív ciklikus állapotokkal, a relatív kamatvárakozások alakulásával. A piac november végén, december elején nagyon pesszimista hangulatban várta a jövőt, ami az amerikai gazdaság kilátásait illeti, s az elmúlt két hét során enyhült a szkepszis. Ennek megfelelően feljebb tolódtak a kamatvárakozások: a jövő júniusi Fed funds futures például 4,88-ról 5,15-re emelkedett, vagyis míg a hónap elején a befektetők biztosra vettek legalább egy kamatcsökkentést a következő hat hónapban, s egy második kamatvágásának is 50 százalékos esélyt adtak, most már egy kamatcsökkentésben is csak fele/fele arányban hisznek. Ezzel párhuzamosan a hosszabb hozamok is feljebb kúsztak, a kétéves állampapírhozam például 4,5-ről 4,75 százalékra emelkedett decemberben.
Miért „párologtak el” a közeljövőben bekövetkező amerikai kamatcsökkentésre vonatkozó várakozások? Egyrészt ezt sugallják a legfrissebb adatok, s ami talán még fontosabb, ezt az üzenetet küldi maga a jegybank is. A rendkívül jó novemberi foglalkoztatási adatok két héttel ezelőtti publikálása óta folyamatosan érkeznek a növekedési pályával kapcsolatos pozitív meglepetések.
Novemberben a kiskereskedelmi eladások minden várakozást felülmúló mértékben emelkedtek, úgy tűnik, az amerikai fogyasztó a lakóingatlan-piac összeomlása ellenére is jó formában van. Ez valószínűleg részben az energiahordozó-árak csökkenésének, illetve a kedvező munkaerő-piaci helyzetnek köszönhető. A munkaerőpiac szorosságát a legutóbbi munkanélkülisegély-adatok is megerősítették: az elmúlt hónapban hétről hétre többen jelentkeztek segélyért, de a múlt héten ez a szám visszaesett a szeptember-október folyamán jellemző szintre. Egyre több jel mutat arra is, hogy a lakóingatlan-piac mélyrepülése a végéhez közeledik. Így például folyamatosan emelkedik a vásárlási célból jelzáloghitelért folyamodók száma, s ma már megint annyian vesznek fel hitelt, mint az év elején. Úgy tűnik, működik a piaci mechanizmus: a lakóingatlanárak több államban már esnek év/év alapon, a jelzáloghitel-kamatok pedig 50–70 bázisponttal alacsonyabbak, mint fél évvel korábban. Mindezek az adatok több befektetési bankot is arra kényszerítettek, hogy emeljenek negyedik negyedéves GDP-előrejelzésükön: a mezőny pesszimista szélén található Deutsche Bank egy hete még stagnálást várt az utolsó három hónapra, most már inkább 1,5 százalékos (negyedév/negyedév alapú, évesített) növekedéssel számol, az optimistábbak közé tartozó Barclays ugyanakkor úgy véli, 2 százalékos jelenlegi előrejelzése is alacsonynak bizonyulhat.
Ha az adatok esetleg nem lennének világosak, a Fed a múlt héten ismét, immáron sokadszor kifejtette, hogy nem gondolkozik kamatcsökkentésen a közeljövőben. A jegybank döntéshozói változatlanul, 5,25 százalékon hagyták az alapkamatot, s a közlemény szerint a bank változatlanul inkább az infláció további emelkedésében lát kockázatot, s nem a növekedés vártnál erősebb lassulásában. A bank mérsékelt, kevéssel a trend alatti növekedést valószínűsít az elkövetkező pár negyedévre, majd 2007 második felében már ismét gyorsulhat a növekedési ütem. Ez a pálya a Fed szerint elegendő és szükséges lesz az infláció lejjebb szorításához, most ugyanis az infláció kényelmetlenül magas és középtávon árthat az intézmény hitelességének. A kérdés ezek szerint nem az, mikor vág a Fed, hanem hogy tényleg a jelenlegi szint-e a kamatciklus teteje.
