Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Rendkívül erős formában van a magyar államkötvénypiac és a forint. Az euró/forint keresztárfolyam a múlt héten 260–261-ről péntekre 257–258-ra süllyedt, de egy ideig 257 alatt is volt az árfolyam. A hozamgörbe a legrövidebb végét kivéve 20-25 bázisponttal került lejjebb ugyanezen időszak alatt.
A rally most már másfél hónapja fut. Október elejéhez képest (ami bevallottan egy alacsony bázis) kisebbfajta eufória vett erőt a piacon. A három- és ötéves futamidőkben körülbelül egy százalékponttal, a tízéves benchmarkban 85-90 bázisponttal vagyunk lejjebb most, mint a negyedév elején (ez az utóbbi esetben annyit tesz, hogy a hozam már 7 százalék alatti). Az éven túli papírokat követő MAX index több mint három százalékot hozott a negyedév eddig eltelt szakaszában, s az idei teljesítmény így már megközelíti az 5 százalékot. Csak a kontextus kedvéért: a magyar piac a szóban forgó időszakban másfélszer annyit erősödött, mint a lengyel, s a teljesítmény inkább a dél-afrikaival vagy a törökországival mérhető össze (vagyis ismét látjuk, hogy a magyar papírok a hagyományosan „magas bétájú” befektetésekkel mozognak együtt, azaz maguk is azzá váltak).
Ugyanilyen látványos pályát futott be a forint is: az euró/forint a 275–280-as sávból jött le a jelenlegi szintekre. Szinte hihetetlen, de igaz: október eleje óta számítva a magyar forint a világ legjobban teljesítő devizája az euróval szemben a maga közel 6 százalékos erősödésével. S ha ennyi még nem lett volna elég a rally lendületének érzékeltetéséhez: a szuverén magyar devizaadósságra kötött credit default swapok hozamfelára 40-42-ről 28 bázispontra csökkent ebben a periódusban, azaz a magyar országkockázatért kért kompenzáció majdnem harmadával csökkent.
Mindebből azonban tévedés lenne azt a következtetést levonni, hogy a befektetői bizalom Magyarországgal szemben helyreállt, a magyar gazdasági fundamentumok megítélése gyökeresen megváltozott, mégpedig pozitív irányban. A helyzet ugyanis megint az, hogy a vízszint emelkedik és ez minden csónakot felemel. A kockázat ismét minden formájában kelendő, a kockázatos eszközöktől megkövetelt prémiumok mindenfelé zsugorodnak. Ezt látjuk a fejlett állampapírpiacokon: az amerikai és az eurózónabeli hozamgörbe is inverz, s nem azért, mintha gazdasági összeomlást várnának a befektetők, hanem inkább a hosszú hozamokban lévő kockázati prémium csökkenése miatt. Az amerikai részvénypiac volatilitását mutató VIX index a héten 10 százalék közelébe süllyedt, ami 12 éves mélypont (érdemes belegondolni abba, hogy az amerikai részvények hozamának hosszú távú átlagos volatilitása 20 százalék körüli). A befektetési bankok által számolt kockázati indikátorok egyöntetűen azt mutatják, hogy a piac határozottan kockázatkereső üzemmódban működik mostanában. A feltörekvő piaci dollárkötvények átlagos hozamfelára a JP Morgan EMBIG index alapján 180 bázispont körüli, közel a történelmi mélyponthoz. S már nem csak az úgynevezett „okos pénz” mozog: már hat hete folyamatosan új pénzek érkeznek a feltörekvő piaci kötvényalapokba. Ebbe a globális történetbe tökéletesen beleillik a magyar kötvénypiac és a forint erősödése.
Nem akarjuk azt mondani, hogy itthon nem változott semmi. A politikai zaj nagyságrendekkel kisebb, mint október elején. A fiskális konszolidáció beindult, a rövid távú egyensúlyjavuláshoz szükséges intézkedéseket már meghozták, s a strukturális reformok irányába is megtörténtek az első lépések. Figyelembe véve azonban a magyar fiskális politika alacsony hitelességét és a konkrét eredmények hiányát (hiszen azok igazából jövőre lesznek majd láthatóak), nehéz azt gondolni, hogy döntően ez vinné a hátán a magyar piacot. A kockázat az egész helyzetben az, hogy sok tekintetben ott vagyunk, mint idén tavasszal: alacsony kockázati prémiumok, tökéletességre árazott piacok. Kérdés – ha bejön a képbe valami zavaró tényező –, mennyiben javult a magyar piac ellenálló-képessége.
