Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár 1,2650 körül kezdte a hetet, majd 1,28-ra emelkedett: a közös deviza most már három hete folyamatosan erősödik a dollár ellenében. A dollár/jen ugyanezen időszakban 119-ről 117-re süllyedt. Mindkét devizapárt összességében változatlanul alacsony volatilitás jellemezte, a hónapok óta megfigyelt kereskedési sávok továbbra is érvényesek.
A kissé izmosabb euró mögött a korábban gondoltnál valamelyest agresszívabbnak tűnő Európai Központi Bank (ECB) állhat. A bank novemberi ülésén a várakozásoknak megfelelően nem változtatott jelenleg 3,25 százalékos irányadó kamatán. A döntést követő sajtótájékoztatón azonban Jean-Claude Trichet, a bank elnöke bevetette a „csodafegyvert”: az „élénk figyelem” kifejezést, amivel a bank általában azt szokta jelezni, hogy a következő ülésen kamatváltoztatás jön, ebben az esetben nyilván egy kamatemelés. Az ECB egyre jobb kommunikációját mutatja, hogy a piacok nemcsak az aktuális döntésre, hanem a szóhasználat változására is tökéletesen fel voltak készülve, a decemberi 3,5 százalékos alapkamatot már jó ideje triviálisként kezelik a befektetők.
A nagy kérdés így változatlanul az, hogy mi várható 2007-ben. A konszenzus még egy hónapja is az volt, hogy ugyan az eurózóna gazdasága rendkívül dinamikusan bővült az év első felében, de a második félév már lassulást hoz és a jövő év tele lesz a növekedésre hátrányos fejleményekkel (német áfaemelés, fiskális megszorítás Németországban és Olaszországban, az erősebb euró késleltetett hatásai). A közös devizaövezet gazdasága azonban meglepetést meglepetésre halmoz mostanában: miután a nemzeti üzleti bizalmi indexek a tavasz végén-nyár elején többéves, nem egy esetben évtizedes csúcspontra emelkedtek, mindenki korrekcióra számított. Ehelyett azonban az indexek ezeken a rendkívül magas szinteken stabilizálódtak.
Jelenleg úgy néz ki, hogy a második negyedév kirobbanóan erős, negyedév/negyedév évesített alapon 3,6 százalékos GDP-növekedése után a harmadik és a negyedik negyedév is 3 százalék közeli ütemet produkálhat, így a 2006-os egész éves növekedési ráta is elérheti a 3 százalékot. Ez feltétlenül gyorsabb, mint az eurózóna becsült potenciális növekedési üteme, és innen nézve ez a tempó egyértelműen növeli az inflációs kockázatokat.
Jean-Claude Trichet kitért a 2007-es várható kamatpályára vonatkozó kérdések elől, de az elemzők egyöntetűen a korábbinál keményebbnek érezték a bank hangvéte-lét. Az ECB most először nevezte a gazdasági növekedést önfenntartónak, hangsúlyozta, hogy a pénzmennyiségi és hitelnövekedési mutatók „nagyon nagy figyelmet érdemelnek” (az M3 pénzmennyiség növekedése pár hónap lassulás után ismét gyorsulni kezdett, pedig amúgy is rekordütemben bővül a likviditás), az infláció jelenlegi lassulását (októberben 1,6 százalékra esett vissza az év/év ráta) pedig átmenetinek tartja. Több elemző is úgy értelmezte a szigorúbb hangnemet, hogy a bank kezdi előkészíteni a terepet a jövő évi kamatemelésekhez. A piac ezzel a jelek szerint egyetért, a három hónapos Euribor futures árak legalábbis már beárazták a 3,75 százalékot. Mindeközben úgy tűnik, hogy egy kellemes meglepetés is bonyolítja a helyzetet: egyre több elemző arra a következtetésre jut, hogy az eurózóna termelékenysége ismét emelkedőben van, ebből következően a régió fenntartható növekedési üteme is magasabb lehet a jelenleg feltételezettnél. A konszenzus szerint a potenciális növekedési ütem az elmúlt években 1,5–2 százalék lehetett, de az új becslések alapján ez akár fél százalékponttal is feljebb tolódhatott. Ha mindez igaz, akkor az ECB hosszabb ideig tolerálhatja a dinamikus gazdasági növekedést az inflációs nyomás lényeges erősödése nélkül. És ami a devizapiacok szempontjából pikánssá teszi a dolgot: ezzel egy időben úgy tűnik, hogy az amerikai gazdaság potenciális növekedési üteme lassulóban van, és jó eséllyel már csak 2,5 százalék körüli.
