Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár továbbra sem mozog semerre: most már április vége óta tartja magát az 1,25–1,30-as sáv. A jen ugyanakkor folyamatosan gyengül: a dollár ellenében a japán deviza a május közepi 110-es szintről az elmúlt hét elejére egészen 118-ig emelkedett. Összességében azonban a devizapiaci volatilitás változatlanul nagyon alacsony, új befektetési témák, amelyek a jelenlegi trendeket (vagy azok hiányát) megváltoztathatnák, most már hónapok óta nem kerültek elő. A piac így jobb híján megint nagy figyelmet szentel a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank hét végi, szingapúri találkozójának, illetve a G7 ehhez kapcsolódó pénzügyminiszteri-jegybankelnöki ülésének. Ez annyiban érdekes, hogy az elmúlt egy-két évben az ilyen típusú fórumok árfolyammozgató hatása nagyjából a nullára csökkent, amint a befektetők egyre nagyobb diszkonttal kezelték az ülések végén kiadott, jellemzően semmitmondó és általánosságokat pufogtató közleményeket. Az utolsó alkalom, amikor egy G7-állásfoglalás tényleg esemény volt, nagyjából két éve volt: egy dohai ülés után először szólították fel Kínát, hogy játsszon nagyobb szerepet a globális pénzügyi egyensúlytalanságok kezelésében, magyarul – engedje a jüan felértékelődését. Talán részben az magyarázhatja a hetek megszólalása iránti növekvő érdeklődést, hogy először vesz részt a G7-találkozón az új amerikai pénzügyminiszter, s Henry Paulson (képünkön) a jelek szerint Kína-barátabb hangot üt meg, amennyiben nem kizárólag az árfolyamproblémára koncentrál.
A hét végi események e cikk írásakor még nem ismertek, amit tudunk, az a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elemzőinek legfrissebb véleménye a globális pénzügyi egyensúlytalanságok kérdésében. A World Economic Outlook, az intézmény félévente elkészített átfogó elemzése szerint a folyó fizetési mérlegekben mutatkozó hiányok és többletek között tátongó űr változatlanul az egyik legfontosabb kockázati tényező az egyébként optimista előrejelzésben. Az IMF lát pozitív irányú változásokat: idén mérsékelt ütemben ugyan, de gyengült valamelyest a dollár, többéves csúcson van az amerikai exportnövekedési ráta, az amerikai államháztartás hiánya lényegesen alacsonyabb lesz a korábban gondoltnál, érezhetően erősödik a belső kereslet az eurózónában és Japánban, illetve valamennyire rugalmasabbakká váltak az ázsiai árfolyamrendszerek. Ezek a tényezők a globális pénzügyi egyensúlytalanságok csökkenése irányába mutatnak. A változás azonban túl kevés: az IMF-előrejelzés szerint 2006–2007-ben gyakorlatilag változatlan szinten, a GDP 6,5–7 százaléka között marad az amerikai külső hiány. A Valutaalap úgy gondolja, a legvalószínűbb forgatókönyv továbbra is az egyensúlytalanságok spontán, a piaci mechanizmusok által vezérelt csökkenése, ami fokozatosan, több év alatt, vagyis rendezetten történik meg. Az Egyesült Államokban a lakóingatlan-piac lassulása várhatóan emeli a háztartások megtakarítási rátáját. Ázsiában a most már rekordideje tartó gazdasági stabilitás csökkenti az óvatossági célú megtakarításokat, ugyanakkor a belső kereslet folytatódó erősödése egyre több beruházási lehetőséget teremt. Úgy tűnik, az eddigi szigor után az olajexportáló országok is kezdenek bátrabban költekezni. Az alapforgatókönyvben ehhez a dollár további leértékelődése és az ázsiai devizák felértékelődése társul. Ha ez tényleg így történik, akkor az Egyesült Államok minimális gazdasági lassulással megússza a történetet és a pénzügyi piacokon sem következik be zavar. A probléma ezzel a spontán szcenárióval az, hogy soha nem lehet kizárni egy gyors és destruktív folyamat beindulását. Az IMF számításai szerint ha például a dollár rövid idő alatt 15 százalékkal leértékelődik (reálértelemben), s a folyó mérleg hiánya visszaesne 2 százalékra, akkor a dollárgyengülésből következő kamatemelkedés miatt a gazdasági növekedés két-három évig nem haladná meg az egy százalékot, azaz gyakorlatilag stagnálna az amerikai gazdaság. E kockázat miatt sürgeti a World Economic Outlook a probléma aktív gazdaságpolitikai eszközökkel történő kezelését. Az elmúlt hétvége tulajdonképpen leginkább arról szólt, hogy e témában sikerült-e valamire jutnia a világ vezető pénzügyéreinek.
