Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A dollár erősödött valamelyest az euróval szemben, a jen ellenében ugyanakkor stabil maradt az elmúlt héten. Pár hónapos összehasonlításban mindkét devizapár figyelemreméltóan stabil. Az euró/dollár a múlt hét eleji 1,27-ról 1,2850-ig emelkedett, a dollár/jen pedig 115-116-ról előbb lement 114-re, majd visszaemelkedett 115 fölé. A dollár mindkét viszonylatban drasztikusan gyengült április–májusban: az euró/dollár azóta is az akkor kialakult 1,25–1,30-as sávban ingadozik, a jen előbb visszaesett 114–118 közé és ezen a szinten stabilizálódott az árfolyam.
A devizapiaci stabilitás jelentős részben valószínűleg annak köszönhető, hogy a relatív kamatvárakozások is alig változtak a szóban forgó időszakban. A piac már régóta magáévá tette azt a forgatókönyvet, hogy a Fed a kamatemelési ciklus végéhez közeledik, az Európai Központi Bank és a japán jegybank számára viszont még bőven van munka hátra. Ezen az alapterven legfeljebb csak a díszítések változnak időnként, s ez vihet volatilitást az árfolyamokba. Középtávon ugyanakkor az amerikai és az eurózóna-beli jegybank is meglepheti a piacot.
A héten az ECB újabb 25 bázispontot emelt. A piac már korábban száz százalékra beárazta ezt a döntést, így a reakció szinte a nullával volt egyenlő. Az előző három kamatemelés negyedévenként követte egymást, most viszont már csak két hónap telt el a két lépés között. Ez minden bizonnyal az egyre pozitívabbá váló növekedési kilátások eredménye: elemzői becslések szerint az eurózóna gazdasága a második-harmadik negyedévben már 3 százalékos évesített ütemben bővülhet. Ez feltétlenül gyorsabb, mint a vélt potenciális növekedési ütem, s ennek megfelelően a gazdaságban lévő fölös kapacitások a jelek szerint rohamos tempóban fogynak, növelve az inflációs nyomást. A pénzmennyiségi és hitelnövekedési mutatók a bank szerint középtávon változatlanul inflációs kockázatot jelentenek (bár az elmúlt egy-két hónapban a dinamika lassulása volt megfigyelhető). Az energiahordozók árának emelkedése további kockázati tényező. S mindehhez társul egy eleve kedvezőtlen kiindulási pont, hiszen a bank által követett teljes inflációs mutató év/év szinten már 2,5 százalékon van, vagyis jóval a kívánatosnak tartott 2 százalék alatti, de ahhoz közeli szint felett. Éppen ezért a kamatemelések ütemének gyorsítása indokoltnak tűnik: a piac szerint az idén még két további szigorítás jöhet, s így az év végén már 3,5 százalékon lehet az eurózóna-beli jegybanki alapkamat.
Jean-Claude Trichet megerősítette ezt a várakozást, amikor a kamatemelés után is lazának minősítette a monetáris politikát, a kamatszintet pedig még mindig alacsonynak nevezte.
A 2007-es pálya viszont már lényegesen bizonytalanabb. A monetáris kondíciók szigorításának hatása jövőre érezteti majd hatását leginkább, s az euró idei első féléves erősödésének következményei is csúszással jelentkeznek. Jövőre a német és az olasz kormány kemény fiskális kiigazítást tervez végrehajtani. A kétségtelenül a skála pesszimista végén levő Morgan Stanley szerint akár 1,5 százalék alá is visszaeshet a növekedési ütem, de az valószínűnek tűnik, hogy a hosszú távú trendnek megfelelő szintre vagy az alá lassulhat a dinamika. Főleg a fiskális politika hatásainak bizonytalansága miatt nagyon nehezen látható előre a jegybanki kamatok jövő évi pályája és a piac által árazott 3,75–4 százalékos ciklikus tetőpont egyáltalán nem garantált.
A Fed esetében a totális bizonytalanság korszaka már beköszöntött: az e heti ülésre a piac 50–50 százalék esélyt ad egy újabb 25 bázispontos emelésnek, illetve a változatlan kamatszintnek. Nagyon kényes a nyíltpiaci bizottság helyzete: a gazdasági növekedés már lassulni látszik, az inflációs nyomás viszont a jelek szerint erősödik. A nagy kérdés az: hagyja a jegybank, hogy majd az előre jelzett lassabb növekedés kezeli az inflációs problémát vagy menjen biztosra és szigorítson tovább? Úgy tűnik, a Fed, bízva saját előrejelzésében, az előbbi verzió felé hajlik. A piac ennek megfelelően nem áraz további kamatemeléseket, sőt, jövőre csökkentésekre számít. A kockázati tényezők itt viszont pont a magasabb kamatok irányába mutatnak: ha a növekedés a vártnál robusztusabbnak bizonyul, akkor a Fednek később agresszívabb lépésekkel kell kompenzálnia a várhatóan most kezdődő kivárási időszakot.
