Erősödő forint, stabil állampapírhozamok: ez a rövid összefoglalása az elmúlt hétnek. Ami a forinttal történik, az kifejezetten látványos: a hét eleji 275-276-os szintekről 270-271 környékére süllyedt a forint/euró keresztárfolyam. Utoljára június közepén volt ilyen erős a hazai deviza. Ezzel ellentétben az állampapírpiac kifejezetten álmosító volt: a rövid hozamok árnyalatnyit emelkedtek, a hosszabbak árnyalatnyit estek, az előbbiek teljesítményét követő RMAX heti teljesítménye alulról, az utóbbiakat reprezentáló MAX index teljesítménye felülről közelítette a nullát.
Pedig eseményből azért nem volt hiány. Hétfőn az MNB ismét bemutatta abbéli képességét, hogy mindig képes meglepni a piacot. Egy hónappal korábban, amikor a piacok éppen szétesni készültek, eléggé ideges volt a befektetői hangulat, sokan egy határozott, demonstratív lépésre vártak a jegybanktól, ehelyett kaptunk egy szerény, 25 bázispontos kamatemelést. Ezzel az akcióval a bank valószínűleg vesztett is egy jó adag hitelességet. A piacok azóta stabilizálódtak, sőt valamelyest visszaerősödtek, bár ehhez az MNB-nek nem sok köze volt (ez sokkal inkább a globális piaci hangulat alakulásával volt összefüggésben). A negyed százalékpontos emelés után a bank a monetáris kondíciók további fokozatos szigorítását helyezte kilátásba. Ennek megfelelően a piac újabb 25 pontra számított múlt hétfőn.
Ebből szinte definíciószerűen következett, hogy az MNB ezúttal 50 bázisponttal emelt, 6,75 százalékra. A bank ismét hangsúlyozta a „több lépésben” történő további szigorítás fontosságát, amiből viszont ezek után nem kell túl komoly következtetéseket levonni. Ami biztos: lesznek további kamatemelések, mert az inflációs kilátások ezt indokolják. De hogy ez milyen ütemezésben történik, majd meglátjuk. A piac mindenesetre az előző emelés után úgy gondolta, a bank puhább lesz, mint korábban gondolható volt, most pedig pont fordítva, megint keményebbnek véli az MNB-t. Az éven belüli hozamok így 10-30 bázisponttal feljebb kerültek a hét folyamán. A forward kamatok alapján úgy tűnik, a befektetők az év végére körülbelül 7,5 százalékos jegybanki alapkamattal számolnak, s a jövő év elején 7,75 százalékon tetőzhet ez a sajátos hazai „kamatciklus”. A forint e heti erősödése részben nyilvánvalóan ennek, vagyis a magasabbra tolódó kamatvárakozásoknak köszönhető.
A hét másik említésre eseménye az volt, hogy Gyurcsány Ferenc a pénzügyminiszter társaságában látogatást tett Brüsszelben Joaquím Almunia pénzügyi EU-biztosnál és a beszélgetés után meglepően prudens hozzáállásról tettek bizonyosságot. Megelőzve azt, hogy az EU statisztikai hivatala, az Eurostat esetleg utólag mégis állami kiadásnak nyilvánítsa az egyébként mindenki számára nyilvánvalóan állami pénzből épülő autópályákat, a magyar kormány saját magához képest nagy bátorsággal beemelte ezt a tételt az idei büdzsébe, újabb 0,6 százalékkal megemelve a 2006-os tervezett hiányt (a következő évek hasonló tételeiről még nem tudni sokat). Így a deficit a kormány szerint 8,6 százalék helyett, amihez ha hozzászámoljuk a magánnyugdíjpénztárakból adódó további mintegy másfél százalékot, akkor már kétszámjegyű tartományban mozgunk. Érdemes egyébként ránézni egy, az államháztartási hiányt hosszabb távon bemutató grafikonra, s látni, hogy Magyarországon tökéletesen működik az úgynevezett politikai üzleti ciklus: a deficit négyévente tetőzik, majd egy-két évig csökken és utána ismét emelkedni kezd, a következő választások évéig. Az új hiányszámtól nem független, hogy a pénzügyminiszter nem volt hajlandó hivatalosan megerősíteni a 2010-es euró céldátumot. Sőt egy nappal később Kóka János már kifejezetten arról beszélt, hogy a szeptemberi konvergenciajelentésig nincs is hivatalos cél. Ez persze már csak játék a számokkal, hiszen a piac a hosszú hozamok alapján már évek óta 2013-2014-re teszi a csatlakozás időpontját. Ennek megfelelően a hozamok nem igazán reagáltak ezekre a hírekre. De persze az is lehet, hogy egyszerűen arról van szó, a piac szabadságra ment. A forgalom és az aktivitás már igazi nyári pangást sugall.
