A múlt héten kezdetben eseménytelenül teltek a napok a nemzetközi devizapiacokon, tipikus nyári üzemmódban. Az euró/dollár ekkor 1,25–1,26, a dollár/jen pedig 115–116,5 között ingadozott. Ennek az uborkaszezon kezdetén kívül volt más oka is: a Fed döntéshozó testülete szerdán és csütörtökön ülést tartott. Amikor magyar idő szerint csütörtök este bejelentette, hogy újabb 25 bázisponttal, 5,25 százalékra emeli irányadó kamatát, s ami ennél is fontosabb, egy olyan állásfoglalást tett közzé, amit a piac a vártnál puhább hangvételűnek ítélt, a dollár egyből összeesett: az euró/dollár 1,2750-re ugrott, a dollár/jen pedig egészen 114-ig hullott alá. Ez kétségtelenül nagy mozgás az elmúlt napok mércéjével mérve, ám az árfolyamok így is kényelmesen a júniusban megszokott sávban maradtak.
A Fed a jelek szerint most sikerrel eltalálta azt a hangnemet, ami a legjobban megfelel szándékainak. Az amerikai jegybank szerepét betöltő szervezet már jó ideje próbálja eljuttatni azt az üzenetet a piachoz, hogy az előre kitűzött kamatpálya ideje lejárt, az alapkamat többé-kevésbé ott van, ahol a jelenlegi információk alapján lennie kell, a továbbiakat pedig a beérkező új információk döntik el. Ezt próbálta Ben Bernanke elmondani ma már híres-hírhedtnek számító áprilisi kongresszusi beszámolójában, amikor felvetette: lehet, hogy a Fed akkor se emel egy ülésen, ha az inflációs nyomás változatlanul érezhető, mert időre van szükség ahhoz, hogy a múltban végrehajtott szigorítás hatását elemezni lehessen. De, hangsúlyozta Bernanke, egy szünet nem jelenti azt, hogy a következő ülésen ne jöhetne egy újabb emelés, ha az adatok ezt követelik meg. A piacok ennek a gondolatmenetnek csak az első felét vették tudomásul, s elkönyvelték, hogy az új Fed-elnök „puha”, ha az inflációról van szó. A jegybank hitelességvesztése nagyon hamar emelkedő hozamokban mutatkozott meg. Ezt kezelendő, a Fed az elmúlt egy-két hónapban szokatlanul kemény stílusban kezdett beszélni, folyton-folyvást az inflációs kockázatokra helyezve a hangsúlyt. A következmény: még magasabb hozamok. Az amerikai jegybank és a piacok közötti kommunikációs zavar az elmúlt hónapok kötvénypiaci volatilitásának egyik legfontosabb forrása volt.
A csütörtöki ülés után kiadott állásfoglalásban a Fed tulajdonképpen semmi mást nem tett, mint hogy elismételte: a gazdaságban változatlanul vannak inflációs kockázatok, de a közeljövő monetáris politikája a beérkező új információktól függ, a bank nem kötelezi el magát semmilyen pálya mellett. Az elmúlt hetek kemény retorikájához szokott piacot ez persze ismét meglepetésként érte, de a jelek szerint ez kellett ahhoz, hogy az eredeti üzenet átmenjen: a következő, augusztusi ülésre a federal funds futures piac pont 50-50 százalék esélyt ad annak, hogy lesz emelés vagy sem, a hét eleji 80-90 százalékkal szemben.
