Negatívan fogadta a piac a megszorító csomagot, a befektetőket csalódottsággal töltötte el, hogy a kormány az aggasztó helyzetből a kiutat elsősorban a bevételek növelésével képzeli el. További rossz hír, hogy úgy tűnik, véglegesen le kell számolni az eurózónához való csatlakozás 2010-es illúziójával – e téren a legfrissebb információk szerint egy év csúszás várható. Ráadásul a sorozatos halogatás már önmagában véve is komolytalanná teszi az új céldátumot, ami már-már parttalanná kezd válni. Az euróbevezetés folyamatos halogatása nyomán értelemszerűen eltűntek vagy legalábbis alaposan megfogyatkoztak a konvergenciajátékosok, a hosszabb lejáratok tekintetében is teret nyitva az állampapírhozamok emelkedésének.
A kamatszintet alacsonyabbnak, a forint árfolyamát gyengébbnek képzeli el a jövőben a kormány. Az utóbbi különösen meglepő annak fényében, hogy nemzeti valutánk a közelmúltban a korábbi szintekhez képest igencsak gyengélkedett. Az árfolyammal kapcsolatos kormányfői nyilatkozat meg is tette a hatását a devizapiacon (természetesen a folyamatokat erősítette a többi említett tényező is): az euróárfolyam már a hét elején elérte a 270 forintot. Fokozta a bajt (igaz, végül is nem biztos, hogy bajnak nevezhető, ha teljesül a kormányzati óhaj és euróban kifejezve kevesebbet ér a pénzünk), hogy a régióbeli devizák körében is általános volt a gyengülési trend, így a forintra több oldalról is nyomás nehezedett.
Bár a miniszterelnök a kamatok csökkenéséről beszélt, a piac, úgy tűnik, a gyengébb forintárfolyamhoz magasabb és nem alacsonyabb kamatokat képzel el – ami teljesen rendjén is lenne, ha a forintot erősíteni és nem gyengíteni akarnák. Nyitott kérdés még, hogy a jegybank monetáris tanácsa mennyiben kész a kormányfői óhajok teljesülését segítő döntéseket hozni – eddig mindenesetre egyértelműen az volt a gyakorlat, hogy ha a forintárfolyam gyengülő tendenciát mutatott, nem csökkentettek kamatot. (Ennek fényében érthető, hogy sokan felkapták a fejüket az alacsonyabb kamatszint és gyengébb forint együttes említése kapcsán.) A piaci várakozások a zuhanó forint láttán most is sokkal inkább a kamatemelésre irányulnak, ami persze korántsem biztos, hogy megtörténik, s még kevésbé, hogy a soron következő alkalommal, azaz ma. Igaz, az S&P-leminősítés fényében – ami a forint további gyengülését eredményezte – e lehetőség valószínűsége is növekedett.
Mindenesetre már a leminősítés előtt, kedden a három hónapos diszkontkincstárjegy hozama jócskán megugrott, az aukciós átlag 6,42 százalék volt, egyértelműen jelezve a kamatemelési várakozásokat. A féléves időtávban gondolkodó befektetők még szkeptikusabbak, a hat hónapos papír ugyanis 6,62 százalékos hozamszinten talált gazdára a múlt heti aukción. Hajszál (egy bázispont) híján 7 százalék lett az átlaghozam az egyéves papírnál, a legügyesebb ajánlattevőknek azonban a lélektani határ fölött 2 ponttal is jutott papír, ennyi lett ugyanis a maximális hozam.
Csütörtökön történt meg az S&P újabb leminősítése, ami tulajdonképpen nem volt meglepő az általános hazai helyzetre tekintettel, ennek ellenére megmozgatta a piacot. Az amúgy is 270 forint körül járó euró 273 forint környékére került, s az állampapírhozamok is tovább emelkedtek. Nem is csekély mértékben – a csütörtöki referenciahozamok ugyan még a leminősítés előtti állapotot tükrözik, ezt követően azonban kínálati nyomás alá került az állampapírpiac. Különösen a hosszabb futamidejű papíroké, itt gyakorta 20-30 ponttal magasabb hozamszintek mellett folyt már a kereskedés. Legmagasabb továbbra is a hároméves papír hozamszintje (ez immár közelebb van a 8, mint a 7 százalékhoz), azaz a hozamgörbe ennél a futamidőnél csúcsosodik ki.
Igen nehéz most az esélylatolgatás. Optimizmusra semmi ok, kérdés, a leminősítéssel megtámogatott negatív hangulat mennyire csap át pánikba. Nem tudni, hozzányúlnak-e ma a kamathoz vagy sem – igaz, akármi is történik ez ügyben, aligha képes megfordítani a piaci folyamatokat. Valószínűleg a szokottnál nagyobb volatilitásra, azaz hevesebb árfolyam- és hozammozgásokra lehet számítani, ami kiváló vadászterep a spekulációhoz.
Ádám Zsigmond