Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Most, hogy az elmúlt hetekben mindenki elkezdte elásni a dollárt, mi történt: természetesen erősödött az amerikai deviza. Az euró/dollár az elmúlt két hétben 1,2940-ről egészen 1,26-ig jött vissza, a dollár/jen pedig 111,5-ről 115-re emelkedett. Mindkét devizapár most már ismét abban a tartományban van, ahol a tavaly ősztől idén tavaszig tartó időszakban volt. Befektetési banki beszámolók szerint a szokásos nyári likviditáscsökkenésnek egyelőre nyomát se látni.
A kommentátorok általában három indokot hoznak fel a dollár visszaerősödése mellett. Először is, egyszerűen túl gyorsan és túl sokat gyengült április-májusban. Mint emlékezetes, ebben az időszakban két-három hét alatt az euró/dollár 1,20-ról majdnem 1,30-ra, a dollár/jen pedig 119-ről 110-re ugrott. A piac tele volt a dollár teljes összeomlását felvázoló rémképekkel, s ebben a hangulatban természetesen nagyon hamar és nagyon sok dollár short pozíció épült fel. Amint az az extrém piaci pozicionáltságnál gyakran előfordul, az árfolyam visszakorrigál, s a jelek szerint ez történt most is.
A globális részvénypiacokon zajló vérengzés minden bizonnyal szintén hozzájárult az amerikai deviza felértékelődéséhez. A fejlett és feltörekvő részvénypiacokon május-június folyamán eltűntek az idei évben eddig felhalmozott hozamok, az árfolyamesés általában 10-20 százalék közötti, de egyes feltörekvő piacokon az érték 25-30 százaléka semmisült meg igen rövid idő alatt.
Ezeken a hasábokon sokat értekeztünk már a kockázati prémiumok visszatéréséről, s a részvénypiacok zuhanása ennek a folyamatnak szerves része. Azokban a periódusokban, amikor a befektetők ha nem is utasítják el teljesen a kockázatot, de legalábbis alaposabban különbséget tesznek a befektetések között, felértékelődik a biztosabbnak számító eszközök szerepe. Ennek megfelelően a fejlett piaci állampapírok, köztük az amerikai treasuryk, relatíve jól teljesítettek a közelmúltban, főleg ha figyelembe vesszük az Egyesült Államokban létező inflációs veszélyeket. A kockázatos eszközökben lévő pozíciók részleges felszámolása és az alacsonyabb rizikójú befektetések keresése minden bizonnyal szintén jót tett a dollárnak.
Végül, de nem utolsósorban foglalkoznunk kell a várható amerikai monetáris politikával. A dollár tavaszi megbotlásában nyilván az is benne volt, hogy a piac viszonylag puhának kezdte találni Ben Bernankét, a Federal Reserve új elnökét. Ezek a hangok leginkább akkortájt erősödtek fel, amikor a jegybankár kifejtette, hogy a bank még akkor sem feltétlenül folytatja szünet nélkül a kamatemeléseket, ha az inflációs kockázatok esetleg nem kiegyensúlyozottak. A Fed, érzékelve, hogy a befektetők szemében az ilyen típusú kijelentések komoly hitelvesztést jelentenek, mostanában keményített a hangvételén. Nemrég maga Bernanke beszélt arról, hogy a rövid távú inflációs mutatók a kívánatos sáv felső szélén vagy akár már afelett vannak. Sandra Pianalto, a clevelandi Fed vezetője tömören úgy fogalmazott, hogy az infláció már kívül van az ő „komfortzónáján”. Mindezek nyomán a piac most már száz százalékra beárazott egy június végi, újabb 25 bázispontos kamatemelést, sőt már több mint 50 százalék esélyt ad egy negyed százalékpontos augusztusi szigorításnak. Azaz a befektetők egy hónappal ezelőtt még 5 százalékra becsülték a kamatemelési ciklus tetőpontját, ma viszont már 5,5 százalékra. Ezzel párhuzamosan az Európai Központi Bank másfél héttel ezelőtt a várakozásoknak megfelelően 25 bázisponttal, 2,75 százalékra emelte irányadó kamatát. Ennél azonban érdekesebb, hogy a bank kifejezetten nem tűnt agresszívnak, semmi jelét nem adta annak, hogy gyorsítani szeretné a további szigorítás ütemét. A várt relatív kamatpályákról érkező új információk így elég egyértelműen a dollárt erősítették.
