Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Gyakran – sőt, egyre gyakrabban – találkozhatunk ezzel a misztikus kifejezéssel a sajtóban. Az ok egyértelmű: fokozódtak az ár- és hozamingadozások a pénz- és tőkepiacokon. Még mielőtt nagyon belemásznánk, tisztázzuk a fogalmat.
A volatilitást két értelemben használja a szakma: egyrészt áringadozást, másrészt pedig hozamingadozást jelent. Ez utóbbi a „tankönyvek szerint” is helyes értelmezés, de az előbbi könnyebben megérthető és jobban megfogható az átlagos felhasználó számára. A volatilitás tulajdonképpen egy statisztikai mértékegység, a szórás, mely azt méri, hogy az egyes (például napi) hozamok milyen mértékben térnek el az átlagos hozamtól (például egy hosszabb időszak napi átlagos hozamától). Ha ugyanezt a meghatározást az árfolyamértékre alkalmaznánk, akkor magas „volatilitási” értéket kapnánk abban az esetben is, ha például egy termékben egyenletes trend van, hiszen ekkor az egyes napi árfolyamértékek jelentősen eltérnek az időszak átlagos árfolyamértékétől, pedig a napi hozam eközben egyenletesen alakult, például majdnem minden nap 0,2 százalékot emelkedett egy részvény árfolyama. A lényeg, hogy árfolyam alapján ne számoljunk volatilitást, de ha azt látjuk, hogy egy termék árfolyama sűrűn és nagyokat ingadozik, akkor nyugodtan rámondhatjuk, hogy megnőtt a volatilitása.
Némileg gyakorlatiasabb szemszögből nézve a megnövekedett hozamingadozás kiváltó oka nyilvánvalóan a növekvő piaci idegesség, tehát valamilyen szemléletváltás, makrogazdasági hír vagy politikai fejlemény borzolja az idegeket. Különösen jól érzékelhető manapság ez a folyamat a fejlődő piacokon, így többek közt a török líra vagy akár a forint piacán is, amint az az ábrán is látható. Az grafikonon az euró/forint árfolyam napi hozamingadozásával kapcsolatos egyhetes várakozások láthatóak. Az is látszik, hogy a 2003-as forintelszálláskor a mainak körülbelül kétszeresére növekedtek a volatilitások, ám akkor kifejezetten hazai fejlemények mozgatták a piacot, ma eddig inkább nemzetközi események a meghatározóak, és a piaci likviditás is nagyobb, ami csökkentheti az ingadozások mértékét. Itt érdemes kitérni arra a tényre, hogy az Egyesült Államokban elérte az 5 százalékot az alapkamat, miközben a gazdasági mutatók lényegében nem romlottak. Ebből következően egyre több befektető és befektetési alap gondolja azt, hogy miért vállaljon árfolyamkockázatot fejlődő piacon, amikor a tíz- és harmincéves amerikai kötvényen 5 százalék feletti hozamot tud elérni. Ez a meglátás sarkallhatta először március elején, majd most májusban a befektetőket némi tőkekivonásra. Kiemelten fontos szerepet játszik a folyamatban az infláció várható alakulása, mivel elsősorban ez mozgatja mind az amerikai, mind pedig az európai kamatemelési várakozásokat. Bár sokáig úgy tűnt, hogy a részvénypiacokat hidegen hagyja a kötvénypiaci hozamemelkedés, az elmúlt héten elszakadt a cérna, és mind az európai, mind pedig az amerikai indexek komoly eladási nyomás alá kerültek, a német DAX például több mint 8 százalékot esett egy hét alatt.
