Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Még a múlt hét előtti pénteken a 260 körül stabilizálódni látszó euró/forint hirtelen felugrott 265 környékére, majd hétfőn 268–269 magasságát is elérte az árfolyam. A hozamgörbe nagyobb része 7 százalék fölé került. Kedden viszont már 10–15 bázispontos hozamcsökkenés volt a legtöbb lejáraton és a forint is visszajött 263-ra. Szerdán egy ponton 269,5-et is láthattunk euró/forintban, s a görbe ismét 7 százalék fölött volt. Egy sima, egy fordított: csütörtök-pénteken ismét erősödtek a piacok, s e cikk készültekor, péntek délután 263-as forintot és 6,8–6,9-es hozamokat regisztrálhattunk.
A hosszabb futamidejű állampapírok árfolyam-volatilitása most már ismét olyan magas szinten van, mint a legutóbbi, márciusi turbulencia idején, a forintopciók egy hónapos implikált volatilitása pedig utoljára 2003 elején, a forint erősödésére indított spekuláció során volt csak ennél magasabb.
Konkrét indokokat az ingadozásra persze lehet keresni, az újságok és a brókeri kommentárok ezt általában meg is próbálják. A pénteki-hétfői gyengülésnél Törökországról volt szokás beszélni, a szerda délutáni visszaesésnél pedig a vártnál magasabb áprilisi amerikai maginflációs adat volt a bűnbak. Az utóbbi magyarázatban még van is valami, de összességében valószínűleg fölösleges minden ilyen epizódra konkrét kiváltó okot keresni. Egy nagyobb folyamat egyes részeiről van szó, a lényeg, hogy a befektetők óvatosabban bánnak a kockázattal. Arról persze nincs szó, hogy kifejezetten eltaszítanák maguktól a kockázatot, de az elmúlt egy-két évben megszokotthoz, extrém kockázatvállaláshoz képest visszafogottabbakká váltak. A kockázati prémiumok egyre több kockázatos eszköz piacán kezdenek visszatérni az árfolyamokba.
A feltörekvő piacok két oldalról is nyomás alatt vannak: a fejlett piaci kamatvárakozások még feljebb tolódtak az elmúlt hetekben, s a spreadek is tágulnak. Ami az előbbit illeti, a közelmúltban az eurózónában és Japánban is olyan növekedési és inflációs adatok láttak napvilágot, melyek a korábban vártnál gyorsabb és agresszívebb kamatemelést sejtetnek. A futures árak a közös devizaövezetben már nagyobbrészt beárazták a 3,5 százalékos jegybanki kamatot az év végére, s a találgatás most éppen arról megy, hogy júniusban 25 vagy akár 50 bázispont lehet a következő szigorítás. Japánban az elemzők egyre előrébb hozzák az első kamatemelés várt időpontját, sokan itt is már június–júliusról beszélnek.
A hozamfelárakat szintén több tényező is felfelé nyomja. Egyrészt eddig volt egy biztos pont a piacon: a Fed folyamatosan emel és mindig 25 bázispontot. Ez a jövőben nem így lesz, az amerikai kamatvárakozások bizonytalansága jelentősen emelkedett. Ezzel egy időben a piac úgy érzékeli, hogy az amerikai inflációs kockázatok is fokozódtak: a nyersanyagárak, a dollár, a dinamikus gazdasági növekedés és az alacsony munkanélküliségi ráta mind-mind erre utal. Van tehát egy olyan Fed, amiről most, hosszú idő után nem lehet pontosan tudni, mit is fog csinálni, ugyanakkor az inflációs kockázatok erősödésével nő egy monetáris politikai hiba esélye. A kettő együtt érthetően idegessé teszi a befektetőket, s a március elején még 15–20 bázispontos negatív meredekségű hozamgörbe ma már ugyanilyen mértékben pozitív meredekségű (kettő és tíz év között).
Két technikai jellegű tényezőt is érdemes még megemlíteni. Az egyik a dollár és a jen volatilitásának megugrása. Mindkét deviza népszerű finanszírozási forrás a feltörekvő piaci pozícióknál, s most, magasabb volatilitás mellett a pozíciók kockázattal korrigált hozama már nem néz ki jól. A másik pedig a kockázatos eszközök piacának túlzsúfoltsága, most is azok a piacok estek leginkább, amelyek nagyon népszerűek voltak korábban: feltörekvő piaci, helyi devizában kibocsátott állampapírok, feltörekvő piaci részvények és ipari fémek.
