Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár 1,27-ről egészen 1,2950-ig emelkedett, mielőtt visszajött 1,29-re. Ilyen szinteket utoljára tavaly májusban láthattunk. A dollár/jen 114-ről 109,5-ig esett péntek délutánig, ezzel újabb féléves mélypontot elérve. Az amerikai deviza most már közel 7 százalékkal gyengült egy hónap alatt az euró ellenében és majdnem 8 százalékot a jennel szemben. A Federal Reserve által számolt, a fejlett országokat figyelembe vevő, külkereskedelemmel súlyozott árfolyamindex ugyanezen időszakban 6 százalékot esett. Ilyen rohamos értékvesztést utoljára 2004 őszén mutatott a dollár, amikor az euró ellenében 1,23-ról 1,36-ra kúszott két-három hónap alatt. A közelmúltban témaváltás zajlott le a nemzetközi devizapiacokon: a relatív várt kamatpályák mint árfolyam-befolyásoló tényezők helyét ismét átvette az amerikai folyó fizetési mérleggel, valamint általánosabban a globális pénzügyi egyensúlytalanságokkal kapcsolatos aggodalom. A hangulatváltás erősségét mutatja, hogy a dollár annak ellenére is ilyen tempóban tudott gyengülni, hogy a Fed a vártnál valamivel keményebb hangvételű állásfoglalást tett közzé múlt heti kamatdöntő ülése után, illetve az amerikai pénzügyminisztérium mégsem bélyegezte árfolyam-manipulátornak Kínát. A Fed nyíltpiaci bizottsága szerdán a várakozásoknak megfelelően újabb 25 bázisponttal, 5 százalékra emelte irányadó kamatát. A piac nagyobbik része arra számított, hogy a közleményből kikerül a további szigorítás esetleges szükségességére utaló rész, de ez nem történt meg. A jegybank a jelek szerint változatlanul lát inflációs kockázatokat, elsősorban az egyre nagyobb erőforrás-kihasználtság (például alacsony munkanélküliségi ráta), valamint a magas energiahordozó-árak irányából. A Fed ugyanakkor azt is világossá tette, hogy a jövőben már nem lesz érvényes az eddigi automatizmus, mely szerint minden ülés egy újabb 25 bázispontos emelést hoz: ezután kizárólag az új információk határozzák meg a döntéseket. Ebbe persze beletartozik az is, hogy ha egy ülésen a Fed nem emel, az nem jelenti a kamatemelési ciklus végét. Eljött tehát a teljes „adatfüggőség” ideje, amikor a Fed nem ad iránymutatást és ülésről ülésre dönti el, mit is csinál. Jelenleg a piac körülbelül 30-40 százalékos esélyt ad annak, hogy a jegybank június végi ülésén ismét emel 25 bázispontot. A hét másik, nagy érdeklődéssel várt eseménye az amerikai pénzügyminisztérium devizapiaci jelentésének publikálása volt. Korábbi jelzések szerint fennállt annak az esélye, hogy az Egyesült Államok árfolyam-manipulációval vádolja meg Kínát, ami egész sor büntető intézkedés előtt nyitotta volna meg a kaput. Ehhez képest a riport a törvényi előírásoknak megfelelően csak azt állapította meg, hogy a kínai árfolyamrezsimnek „nem célja” a jogosulatlan előnyszerzés, vagyis valójában kikerülte a kérdést. A riport és a hivatalos nyilatkozatok hangneme is feltűnően enyhe volt. Összességében a piac úgy értelmezte a jelentést, hogy az Egyesült Államok nyilvánosan nem nyomja agresszívan az erősebb jüan (és a gyengébb dollár) ügyét. Volt tehát két olyan hír is, ami elvileg támogathatta volna a dollárt, az amerikai deviza mégis gyengült – ez feltétlenül sötét színben tünteti fel helyzetét. Több befektetési bank viszont óv a túlzó következtetésektől, bár leginkább technikai alapon. A pozicionáltsági adatok egyértelműen short dollár pozíciókat mutatnak, némely banknál az eladások mértéke közel van a historikus szélsőértékhez. Mint tudjuk, ha mindenki ugyanazt a pozíciót veszi fel, akkor nagyobb az esélye egy fordulatnak. De a hangulat továbbra is döntően dollárnegatív.
