Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elmúlt héten a magyar állampapírpiacon a három-négy éves futamidőkön láthattunk egy 10-15 bázispontos hozamcsökkenést, de a görbe többi része gyakorlatilag ugyanott van, mint az előző pénteken. A volatilitás is visszaesett a március eleji szintekre. Mindehhez nyilván hozzájárult az is, hogy a hetet lerövidítette a nagypéntek, ami Magyarország kivételével szinte mindenhol ünnep, beleértve Londont és Frankfurtot is, azaz a hét utolsó munkanapján tulajdonképpen nem volt piac. A dollár/forint 265 és 268 forint között ingadozott a héten, trendnek itt sincs sok nyoma. Ami a piac aggregált teljesítményét illeti, sajátos együttállásnak vagyunk tanúi: függetlenül a futamidőtől, az év eddig eltelt részében 1,7 százalék körüli hozamot produkáltak a különböző állampapír-piaci szegmensek, a futamidőben két héttől fél évig terjedő ZMAX indextől az éven túli lejáratokat magában foglaló MAX indexig. A mozdulatlanság annyiban meglepő, hogy elvileg kívülről és belülről is kapott impulzust a piac. A fejlett piaci hozamok folytatták útjukat felfelé: az amerikai tízéves hozam átlépte az 5 százalékos lélektani határt, s a német tízéves hozam is már csak pár bázispontnyira van a 4 százaléktól. Tény ugyanakkor, hogy a helyi devizában denominált feltörekvő kötvénypiacok már stabilak voltak az elmúlt egy-másfél hétben, sőt, a kelet-közép-európai régióban kisebb árfolyam-emelkedést is megfigyelhettünk. Akármit is jelentsen ez, úgy tűnik, a carry trade-ekre most már kisebb hatást gyakorol a fejlett piaci hozamok változása. Pár nap történései alapján persze nem lehet komoly következtetéseket levonni.
Ami a belső fejleményeket illeti, a választások első fordulója után két, elvileg erős piacbefolyásoló képességgel rendelkező szám is napvilágot látott a héten, a márciusi államháztartási hiány és a márciusi fogyasztói árindex. Az előbbinek a hatását az gyengítette, hogy az információ már több mint egy hete kiszivárgott, így a hír politikai hatása nagyobb volt, mint a piaci. A befektetők különben is már megedződtek, ami a rossz fiskális híreket illeti: most az sem tudta megrázni őket, hogy a tervezett éves hiány fele már összejött az első három hónapban. A hivatalos magyarázat persze most is gyorsan jött: egyszeri tételek torzítják az időarányoshoz képest a helyzetet, satöbbi, satöbbi, de ezeknek a tételeknek egy jó részét azért valószínűleg lehetett tudni előre, vagyis benne lehettek volna a hivatalos előrejelzésben. Összességében mivel a kormány hitelessége fiskális ügyekben nulla, a piac végtelen diszkontrátát rendel a hivatalos állásfoglalásokhoz.
Az infláció éves üteme 2,3 százalékra csökkent márciusban, a maginfláció rendkívül alacsony, mindössze 0,7 százalék, azaz az infláció továbbra sem központi téma a piacon. A másik oldalon ez viszont már a harmadik hónap volt, amikor a piac által vártnál kisebb mértékben esett az év/év infláció. Ha az áfacsökkentés vártnál kisebb átszűrődéséhez, pontosabban az emögötti okokhoz hozzávesszük az élelmiszerárak alakulását és persze a gyengébb forintot, akkor középtávon a fogyasztói árindex inkább negatív meglepetésekkel szolgálhat, mint pozitívval. Több befektetési bank is állítja, hogy a magyar és a nemzetközi intézményi befektetők jelentős része semlegeshez közeli pozíciót foglal el magyar államkötvényekben. Egyszerűen túl folyékony a helyzet, a globális piaci hangulat, illetve a belső politikai és gazdasági helyzet tekintetében egyaránt. Akár ez is magyarázhatja a hozamok stabilitását.
