Az euró/dollár 1,2050-en kezdte a hetet, majd egészen 1,2320-ig emelkedett, de az Európai Központi Bank (ECB) csütörtöki ülése után visszaesett 1,22-re. A dollár/jen ugyanebben az időszakban 116,8 és 118,8 között ingadozott. Habár különösen az euró/dollár mozgása akár hektikusnak is tűnhet, valójában a volatilitás alacsony és csökken: a dollár/jen három hónapos realizált volatilitása féléves, az euró/dolláré pedig egyéves mélyponton van. Az euró/dollár most már tavaly szeptember óta tartja az 1,17–1,23-as sávot, a dollár/jen az év eleje óta nem nagyon mozdult ki a 115–120-as tartományból. Történik mindez akkor, amikor a kamatpiacok egyre idegesebbek. A Merrill Lynch által számolt, az egy hónapos amerikai diszkontkincstárjegyre kiírt opciók különböző lejáratainak implikált volatilitásából számolt Move index (egyszerűbben fogalmazva: az amerikai kamatok volatilitása) például 2004 óta folyamatosan csökkent, s idén márciusban állt meg először huzamosabb ideig, sőt emelkedett is valamelyest.
A jelek szerint tehát a fejlett piaci devizák és kamatok közötti, az utóbbi időben elég szoros korreláció gyengülőben van. Mint arról ezeken a hasábokon is többször szóltunk, az elmúlt négy-hat hónapban nagyon jól magyarázta a rövid távú mozgásokat is a várt monetáris politikák alakulása. Most nem ez a helyzet. Az elmúlt két-három hétben a Fed jelenlegi kamatciklusának végére vonatkozó várakozások nem elhanyagolható mértékben feljebb tolódtak.
A federal funds futures árak alapján a piac most már teljesen beárazott egy újabb 25 bázispontos kamatemelést a május végi ülésre, de ami ennél fontosabb, mintegy harmincszázalékos esélyt ad egy nyári szigorító lépésnek. Néhány befektetési bank már az 5,5 százalékot sem zárja ki az év végére. Az előrejelzések elsősorban azért módosultak, mert a Fed a legutóbbi ülés után kiadott közleményében semmi jelét nem adta annak, hogy a kamatemelési sorozat mindjárt befejeződne, s a növekedési adatok jellemzően pozitív meglepetéseket hoznak.
A jegybanki kamatokra nyilvánvalóan érzékeny kétéves japán állampapírhozam a januári 0,25 százalékról 0,7 százalékra emelkedett, beárazva a kvantitatív lazítás monetáris politikájának végét és a várható első kamatemeléseket. A japán hozamgörbe ugyanakkor még mindig elképesztően lapos, a 2 százalékos jegybanki kamatot például csak 2012-re árazza a piac, vagyis bőven van tere a további hozamemelkedésnek. S miközben a monetáris politikákra vonatkozó várakozások folyamatosan változnak, alakulnak, a főbb devizapárok szintjei alig változnak, a volatilitás csökken.
A monetáris politikai meglepetések azért persze továbbra is tudnak rövid távon komoly mozgást indukálni, amint erre jó példa volt az Európai Központi bank csütörtöki ülése. Amint az várható volt, a bank nem változtatott irányadó kamatán, az maradt 2,5 százalékon. Jean-Claude Trichet, az ECB elnöke ugyanakkor kifejezetten meglepte a befektetőket azzal a kijelentésével, hogy a bank következő, májusi üléséről kialakított piaci várakozások nem esnek egybe a kormányzótanács jelenlegi helyzetértékelésével. Magyarul: habár a piac most ezt árazza, májusban nem lesz újabb kamatemelés. Ugyanakkor Trichet fontosnak tartotta megemlíteni: nem írja elő semmi, hogy csak Frankfurtban lehet kamatot emelni. Értsd: a júniusi ülés Madridban lesz, s ott lesz kamatemelés. Trichet-t egyébként jobb kommunikátornak szokás tartani, mint elődjét, a néhai Wim Duisenberget, de ezek az elég esetlen mondatok most nem ezt bizonyítják. A jegybankelnök sajtótájékoztatója után az euró/dollár szinte azonnal 1,23-ról 1,22-re esett. Fontos ugyanakkor észrevenni, hogy az alapképlet nem változott, csak a részletek. Az ECB változatlanul inflációs kockázatokat lát, többek között a magasabb energiaárak átszűrődéséből, illetve az eurózónában lévő bőséges likviditásból, s egyben a növekedési kockázatokat már kiegyensúlyozottnak véli. Decemberre továbbra is azt várja a piac, hogy az alapkamat 3,25 százalékon lesz: ez nem változott, csak az ütemezés. Tartós hatást ezt valószínűleg nem gyakorol az euró/dollárra.
