Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Szinte teljes a nyugalom a fejlett devizapiacokon. Az euró/dollár a rendkívül szűknek számító 1,1850–1,1950-es sávban mozgott egész héten. A dollár/jen 118,50-ről aláereszkedett 116,50-re, de ezzel a keresztárfolyam teljesen be is járta azt a tartományt, amelyben február során általában tartózkodott.
Az euró/dollár ingadozásának mértéke extrém alacsony szintekre süllyedt. Az egy hónapos realizált volatilitás már csak 7,5 százalék, ilyet utoljára 2004 elején láttunk, a kéthetes volatilitás pedig 4 százalék alá került, amire az 1999 eleje óta rendelkezésre álló adatok szerint még nem volt példa. Ez nagyjából egybevág a befektetési bankok által becsült pozicionáltsági adatokkal, melyek szerint a piac spekulatív része közel semleges pozícióban van euróban.
Könnyen lehet, hogy egy darabig marad is az állóvíz. Az euró/dollár esetében az árfolyam fő meghatározója mostanság a várt kamatkülönbség és e tekintetben jelenleg stabilnak tűnik a helyzet. A Citibank számításai szerint az euró/dollár, valamint az amerikai és az eurózónabeli egyéves kamatok közötti differencia korrelációja most van a legmagasabb szinten 2004 nyara, vagyis a Federal Reserve kamatemelési ciklusának kezdete óta. Regresszióra lefordítva az jött ki, hogy az egyéves hozamkülönbség 10 bázispontos változása 0,4 százalékos mozgással jár a keresztárfolyamban. A várt kamatpálya tehát most egyértelműen fontos, a várakozások megváltozásához viszont ténylegesen új információ kell. Az amerikai rövid kamatok most már teljesen beárazzák az 5 százalékos Fed funds kamatot, az eurózónában pedig ugyanez a helyzet a 3 százalékos ECB-alapkamattal. Mindkét régióban megegyezik az elemzői és a befektetői konszenzus. Az opciókból kiolvasható információk, valamint az elemzői előrejelzések alapján úgy tűnik, hogy a konszenzus körüli szórás mértéke is csökkenőben van. A jelek szerint az amerikai és az eurózónabeli jegybank is elégedett azzal a kamatpályával, amit most a piac beáraz. Vagyis „magától” relatíve kevés esély van arra, hogy valami látványos történjen a relatív kamatvárakozásokban: a gazdasági és az inflációs kilátásokat érzékelhetően befolyásoló új információra van szükség. Ennek híján az euró/dollár keresztárfolyamban várhatóan nem sok minden történik a közeljövőben, másrészt persze gyakran pont akkor történnek érdekes dolgok, amikor a piac „elalszik”.
Akció a múlt a héten inkább a feltörekvő piacokon volt. A hét elején-közepén volt egy kisebb „pánikocska” a feltörekvő piaci devizák körében, de a hét végére már szinte nyomtalanul el is tűnt. A legfeltűnőbb esemény a világ valószínűleg egyik legkisebb piacán történt: az izlandi korona egy ponton majdnem 10 százalékkal volt gyengébb az előző heti szinteknél. A magas folyófizetésimérleg-hiánnyal rendelkező és ezért, valamint a gyors gazdasági növekedés miatt magas kamatszintet fenntartó országba rekordütemben ömlött a pénz az elmúlt hónapokban, köztük sok hedge fund típusú befektető célozta meg az izlandi devizát. A héten viszont jött a Fitch és negatívra változtatta a hitelminősítés kilátását. Ennyi elég is volt a minikrízis kirobbanásához, a piac mérete nem bírta el a tömeges eladásokat. (Ha valakiben ez a történet valamiért a magyar helyzetet idézi fel, az nem a véletlen műve.) Ugyanekkor a talán legfontosabbnak számító feltörekvő piaci deviza, a brazil real is gyengült 2-3 százalékot, minden különösebb új információ nélkül. Mindkét deviza esetében igaz volt, hogy az utóbbi idők legnépszerűbb befektetési célpontjairól volt szó, s ezért nagyon apró dolgok is könnyen eladási hullámot tudtak kiváltani. A teljes feltörekvő piaci univerzum túlfeszített voltát jól mutatja, hogy a hét közepén szinte az összes többi feltörekvő piaci devizán (beleértve a magyar forintot is) nyomot hagytak ezek az események. Ugyanakkor a globális kockázati étvágy mértékét az illusztrálja, hogy ezt az alkalmat a befektetők ismét inkább vásárlási lehetőségnek tekintették, s a hét második felére már visszaerősödtek az árfolyamok.
