Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A dollár tovább erősödött a múlt héten az euróval szemben: az euró/dollár 1,1950-ről egészen 1,1850-ig süllyedt. Nem is olyan régen, január végén az euró még az 1,23-as szinttel kacérkodott, vagyis alig három hét alatt a dollár majdnem 4 százalékkal erősödött. Összességében azonban még mindig a már három-négy hónapja jellemző 1,18–1,2250-es sávban vagyunk, bár kétségtelenül az alján, s a dollár meglehetős lendülettel jutott el az egyik szélétől a másikig, elég rövid idő alatt. A dollár/jen ugyanakkor nem produkált számottevő mozgást, az árfolyam 117–118,5 között ingadozott a héten. Szélesebb kontextusba helyezve a dolgokat, a devizapiac nagyon jólnevelten viselkedik mostanában. Az év első két hónapja általában az év legvolatilisebb időszaka: ehhez képest most se a tényleges, se az opciókból számolt implikált volatilitások nem emelkedtek érezhetően, s így az elmúlt évtized egyik legnyugodtabb évkezdetének lehettünk tanúi.
A hét legfontosabb eseménye egyértelműen az új Fed-elnök bemutatkozása volt: Ben Bernanke alig két héttel hivatalba lépése után megtartotta a jegybank félévente esedékes monetáris politikai beszámolóját a kongresszus előtt. A jegybanki átláthatóságra, a kommunikációra és a monetáris politikai lépések előreláthatóságára nagy hangsúlyt fektető Bernanke érthető módon a folytonosságot helyezte előtérbe, gyakorlatilag megismételte a januári Fed-ülés után kiadott állásfoglalás helyzetértékelését, s így a piacok nyugalmát nem zavarta meg semmivel. A bemutatkozást váró izgatottsághoz képest a beszámoló akár eseménytelennek is mondható, de ebben a szakmában ez számít sikernek: egy mai, modern jegybankár már véletlenül sem akarja meglepni a befektetőket.
Bernanke tehát megismételte, hogy két irányból is inflációs nyomás fenyegethet: egyrészt a még mindig magas energiahordozó-árak – habár eddig nem tették – előbb-utóbb átmehetnek más termékek és szolgáltatások áraiba, valamint a bérekbe, másrészt a gazdaság erőforrás-kihasználtsága egyre magasabb, ami magában is inflációt generálhat és megkönnyítheti az energiaárak előbb említett átszűrődését.
Mindennek megfelelően a Fed úgy gondolja, hogy bizonyos mértékben további kamatemelésre lehet szükség. (A következő kamatról döntő ülés március 28-án lesz.) Azt viszont, hogy erre tényleg sor kerül-e és mekkora mértékben, kizárólag a gazdasági adatok döntik el, a bank nem akar olyan útmutatást adni, mint tette azt az elmúlt években. Bernanke a jelenleg rendelkezésére álló információk alapján azonban összességében egyértelműen a gazdasági növekedés robusztusságára hegyezte ki beszámolóját. A piac ennek megfelelően most már teljes mértékben beárazta őszre az 5 százalékos jegybanki alapkamatot (az év elején még a 4,75 százalék sem volt benne a fed funds futures árakban).
A rövid kamatokra vonatkozó várakozások átalakulása nyilván fontos szerepet játszhatott a dollár euróval szembeni erősödésében az elmúlt hetekben. De a dollár közelmúltbeli lendületéből nem érdemes túl erős következtetéseket levonni. Ha elfogadjuk, hogy jelenleg a relatív kamatvárakozások mozgatják az árfolyamot, akkor rövid távon túl sok újra nem számíthatunk. Az eurókamatokban már egy ideje benne van a 3 százalékos ECB-alapkamat, ami megfelel az elemzői konszenzusnak. (A kamatvárakozáson egyébként a múlt héten publikált, az előző negyedévhez képest elfeleződő, 0,3 százalékos GDP-növekedési adat semmit sem változtatott, mivel a piac ezt várta és az előretekintő mutatók folyamatosan erősödnek.) A dollár esetében nézetkülönbség volt a piac és az elemzők között, az utóbbiak mindig magasabb kamatszintre számítottak a kamatemelési ciklus végén, de ez a differencia mára eltűnt.
A várakozások így már az óceán mindkét oldalán stabilnak tűnnek, lényeges változáshoz olyan információ kell, ami alapjaiban változtatja meg a befektetői gondolkodást. S főleg ami az amerikai gazdaság kilátásait illeti, nagy a bizonytalanság. Az egyik oldalon elgondolkodtató, hogy miközben a rövid kamatok folyamatosan emelkednek, a hosszú hozamok, valamint a kockázatos eszközök árfolyamai ezt szinte teljesen ignorálják, s így nincs ami tényleg visszafogná a gazdaságot. A másik oldalon az ingatlanpiac érezhetően gyengül (bár egyelőre csak mennyiségben és nem árban), s ennek hatását nagyon nehéz előre jelezni, csak egy biztos: nem használ a növekedésnek. A fed funds ezért egy év múlva bárhol lehet 4 és 6 százalék között. De ebben a közeljövőben nem leszünk sokkal okosabbak.
