Ha a múlt hét főbb, az állampapírpiacot és a forint árfolyamát potenciálisan befolyásolni képes híreit vesszük szemügyre, összefoglalva azt mondhatjuk: tematikájában és hatásaiban is vegyes hírek érkeztek, melyek egyike sem nevezhető eget rengetőnek. Talán a legszokatlanabb, illetőleg legmeglepőbb a szlovák kormányválság híre volt, ez azonban csak mint régiós hatás befolyásolhatta a magyar piacot. A szlovák korona megérezte ugyan a belpolitikai helyzet elbizonytalanodását, a forint árfolyamára viszont ez nem gyakorolt szignifikáns hatást. A hazai hírek között egyedül az államháztartási hiány közzététele tűnik említésre méltónak. A januári érték ugyan számottevően jobb lett a vártnál, aminek elvben jótékony hatása van a pénzpiacra, azonban két nappal később ezt semlegesítette az a pénzügyminiszteri vélekedés, melynek lényege, hogy amennyivel jobb lett a januári, várhatóan nagyjából annyival rosszabb lesz a februári adat.
Ha így lesz, ismét az történt, hogy nem történt semmi, hacsak az nem, hogy a piaci szereplők szűk másfél napig azt hihették – mai tudásunk szerint alaptalanul –, hogy valami történt.
Ilyen körülmények között aligha csodálkozhatunk azon, hogy különösebb szabályszerűséget, trendet nehezen fedezhetünk fel a piacon, akár az állampapírhozamok, akár a forint árfolyamának változásait helyezzük nagyító alá. Így összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a vegyes irányú, esetenként véletlenszerűnek tűnő mozgások eredőjeként végeredményben a helyzet változatlansága adódott: ez 250 forintot valamivel meghaladó eurókurzust jelent, az állampapírpiacon pedig kicsivel hat százalék alatti rövid és néhány tizedszázalékkal afeletti hosszú futamidejű hozamszinteket.
Az állampapírpiacon a vételi kedvet növelhette, hogy ezen a héten a megszokottnál több pénz áramlik vissza a befektetőkhöz. A szerdán lejáró nem csekély mennyiségű diszkontkincstárjegyen kívül ugyanis még hat kötvénysorozat (2009/B, 2011/A, 2013/D, 2014/C, 2015/A, 2016/C) kamatfizetése is esedékes hétfőn. Az aukciókon való újrabefektetéshez a hozamveszteség elkerülése érdekében már a múlt héten lépniük kellett a tulajdonosoknak, talán ezért is volt érezhető bizonyos instrumentumoknál fokozott pénzbőség. Ilyen volt a három hónapos papír aukciója, ahol a kibocsátóra nézve igen kedvező, markánsan a jegybanki alapkamat alatt lévő, 5,9 százalékos átlagos hozamszinten is olyan kereslet mutatkozott, amely lehetővé tette az ÁKK számára a mennyiség ötmilliárd forint névértékkel való megemelését. Az, hogy a befektetők elfogadták a kéthetes betéténél alacsonyabb hozamszintet, azt mutatja, nem tartanak lehetetlennek a közeljövőben egy kisebb jegybanki kamatcsökkentést. (Legközelebb 27-én dönt a kamatról a monetáris tanács.) Persze ez nem azt jelenti, hogy kevesen lennének, akik a jegybanki betétet preferálnák: hatalmas, 822 milliárdos betételhelyezés történt a múlt héten, ezzel az állomány 1250 milliárd közelébe került. Ez komoly érv lehet akár egy 25 pontos februári kamatcsökkentés mellett is, különösen ha addig az állomány tovább nő – amire jó esély van.
A hat hónapos papírban is láttak fantáziát az aukciós szereplők, az is a jegybanki kamat szintje alatt kelt el, igaz, nem sokkal: 5,95 százalékos átlaghozam mellett. Az egyéves papírt azonban – jelezve, hogy hosszú távon továbbra is bizonytalanok a kilátások – csak 6,19 százalékos átlaghozammal vásárolták meg a múlt heti aukción. A hosszú távú szkepticizmust mutatja a kötvények piaca is: a hozamgörbe a futamidő növekedésével éven túl is felfelé tart, a 2014–2015-ös lejáratú kötvényeknél éri el csúcspontját 6,7 százalék körül, majd az ezeknél hosszabb, összesen három kötvénysorozathoz tartozó hozamoknál kezd valamelyest lejteni.
Jósolni mindig is nehéz és kockázatos, ez most fokozottan így van. A közelgő választások egyébként is okozhatnak nagyobb hegy- és lejtmeneteket, ráadásul az esemény előtt és után egyaránt.
Ádám Zsigmond