Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az évet a három évnél hosszabb hozamok évi hét százalékhoz közeli szinteken kezdték, majd január közepére 6,3 százalék környékére zuhantak. Február elejére ismét sikerült közel kerülniük a „bűvös” hétszázalékos szinthez, de az elmúlt hét második felében megint erősödni kezdett a piac, s a hosszabb futamidőkön az irányadó mutatók 6,7–6,8 százalék környékére süllyedtek. Mindez ideális környezetet jelent saját számlás kereskedők és hedge fundok számára a pénzcsináláshoz vagy éppen a bukáshoz. A forint ugyanakkor továbbra is őrzi stabilitását: még a nagy kötvénypiaci volatilitás mellett sem sikerült kirobbantania a 249–252 forint közötti sávból. Ami az okokat illeti, tulajdonképpen a megszokott minta szerint mennek a dolgok: a globális piaci hangulat alapvetően kedvező, a kockázati étvágy él és virul, ez lefelé nyomja a magyar hozamokat is. Majd történik valami, ami ismét észhez téríti a piacot, a szereplők emlékezetébe idézi a gazdaság egyensúlytalanságait, s ekkor újrakezdődnek az eladások.
Történik mindez főleg a külföldi befektetők aktivitása révén, és úgy tűnik, a magyar intézményi befektetők inkább érdeklődve szemlélik az eseményeket, s nem változtatnak lényegesen pozícióikon. A pofon, ami az újabb hozamemelkedéshez vezetett, ezúttal a Standard and Poor’stól jött még az előző héten: a cég stabilról negatívra módosította a magyar adósság kilátásait, ami annyit tesz, hogy a minősítés egyelőre marad, de ha valamerre változni fog, akkor lefelé. Helyzetelemzésében a hitelminősítő nem sok olyan információval tudott szolgálni, ami elvileg ne lenne régóta közös tudás, de legalább kaptunk ismét egy leckét a magyar piac sajátos információfeldolgozási mechanizmusából. A rövid időhorizonttal rendelkező játékosok rally utáni pozicionáltsága nyilván szintén hozzájárult a piaci reakcióhoz. A külső környezet változatlanul kedvező. A Fed a múlt kedden ugyan újabb 25 bázisponttal emelt, 4,5 százalékra, de a döntést kísérő állásfoglalásában ismét puhított a nyelvezeten, s így a piac 4,75 százaléknál magasabb kamatszintre már nem számít. Az Európai Központi Bank csütörtökön a várakozásoknak megfelelően maradt 2,25 százaléknál, a jegybankelnök ugyanakkor elmondta, hogy a piac helyesen árazza rövid távra a kamatokat. Magyarul, a piac helyesen gondolja, hogy a márciusi ülésen újabb negyed százalékpontot szigorít a bank. A fejlett piaci kamatok tehát felfelé tartanak ugyan, de egyrészt a piac azt várja, hogy az Egyesült Államokban már csak egy ilyen lépés van hátra, másrészt az emelkedés fokozatos és kiszámítható, ezért nem sok hatással van a hosszú hozamokra. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a január közepi botlás után a részvénypiacok megint erősödnek, visszatérve az év eleji szintekre, s a feltörekvő piaci kötvények is kiválóan teljesítenek: a JP Morgan EMBIG index spreadje január végén újabb történelmi mélypontra, 200 bázispontra süllyedt. Az emergingportfolio.com által követett dedikált és crossover befektetési alapok összesen vagyonuk három százalékának megfelelő tőkebeáramlást regisztráltak január első három hetében, ez durván egymilliárd dollárnak felel meg. Ha ehhez hozzávesszük a többi intézményi portfóliót – márpedig befektetési banki jelzések szerint ezek jellemzően növelték a feltörekvő piaci allokációjukat januárban –, akkor az első havi tőkebeáramlás könnyedén felülmúlhatta a tavalyi, 1,5 milliárd dolláros havi átlagot. Más kérdés, hogy január egyben hagyományosan az év legerősebb hónapja is. A három- és a tízéves kötvények itthoni aukciója jól mutatta a piac étvágyát: a rövidebb papírnál másfeles, a hosszabbnál pedig egy nagyon erős, 3,5-ös bid/cover (ajánlatok/elfogadott mennyiség) rátát láthattunk. (A képet azért árnyalja, hogy a háromévesnél a hozamszint olyan magas volt, hogy a kibocsátás a tervezettnél kisebb mennyiségű lett.) A jelek szerint a jegybanktanács egyes tagjai is szeretnék kihasználni a még mindig kedvező globális piaci hangulatot: Neményi Judit szerint a tanácsnak egy esetleges kamatcsökkentésről is beszélnie kell, mondván, az inflációs trend ezt lehetővé teszi. Folytatódik tehát a kötélhúzás a pozitív külső és negatív belső tényezők között: igazából egyik fronton sincs semmi új. Kérdés a jövőre nézve, hogy a globális piaci hangulat lehet-e még jobb, illetve a belső helyzet lehet-e még rosszabb.
