Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A január közepi globális részvénypiaci eladási hullámból az euró került ki a legerősebben: az euró/dollár 1,2050–1,2150-ről a múlt hét közepéig egészen a négy hónapos csúcsot jelentő 1,2250–1,2300-as szintig emelkedett. A hét végére a jegyzés visszaereszkedett 1,22 környékére. A legrosszabbul a jen járt: a december eleji 120-as csúcsról a dollár/jen folyamatosan esett, egészen 114-ig, de a Nikkei zuhanása gyorsan 116,50 fölé nyomta a keresztárfolyamot, s az elmúlt hét második felében már ez a szint volt jellemző.
Bizonyítandó a részvénypiacok (és más, kockázatosabb eszközfajták piacának) jelenlegi törékenységét, január közepén hirtelen kisebbfajta pánik lett úrrá elsősorban a japán és az amerikai részvénybefektetőkön. A közvetlen kiváltó ok a távol-keleti szigetországban a Livedoor nevű internetes cég körüli eseménysor volt: az excentrikus viselkedésével valósággal sztárrá avanzsált cégvezetőjéről és agresszív akvizíciós politikájáról elhíresült vállalat a hatóságok szerint számviteli csalásokat követett el, a menedzserek pedig bennfentes kereskedelem gyanújába estek. A Livedoor látványos bukása persze inkább csak mondvacsinált ok, sokkal fontosabb, hogy a Nikkei 2005 második félévében közel 40 százalékkal erősödött. Nem használt a befektetői bizalomnak az sem, hogy a tokiói tőzsde három hónapon belül másodszor kényszerült félbeszakítani a kereskedést, a rendszer ugyanis nem bírta a gyűrődést. A Nikkei mindezek révén pár nap leforgása alatt több mint 7 százalékot esett, s a jen nyilvánvalóan követte a részvényeket, bár csak mérsékelt ütemben.
Az amerikai piacok ugyanebben az időszakban 2-3 százalékkal gyengültek, miután a legfrissebb vállalati gyorsjelentések összességében jócskán elmaradnak a várakozásoktól. A január 16–22-ei hét (a legutóbbi, amiről ilyen adat elérhető) végéig az S&P 500 társaságainak durván ötöde számolt be eredményeiről, s a pozitív és negatív meglepetések aránya olyan alacsony, mint legutóbb 2001-ben. Ez persze nem azt jelenti, hogy a profitnövekedés üteme visszasüllyedne a 2001-es, recessziós év szintjére, de az elmúlt két év két számjegyű növekedési ütemei a jelek szerint ismét túlzottan optimistává tették az elemzőket.
A profithelyzet ugyanakkor jelenleg még nehezen megítélhető, a múlt hét például már jobb számokat hozott. Tulajdonképpen ez teljesen érthető: az amerikai gazdaság növekedési kilátásai is bizonytalanok, a GDP-előrejelzések a szokásosnál nagyobb sávban szóródnak, s ilyen körülmények között a vállalati szektor helyzete kapcsán is természetes. A péntek délután publikált negyedik negyedéves GDP-számok sem teszik könnyebbé az előrejelzők dolgát: a várt 2,8 helyett mindössze 1,1 százalékkal bővült negyedév/negyedév évesített alapon a bruttó hazai termék, de az autóeladások volatilitása és a különösen hideg december sok zajt visz az adatsorokba. A piac nagyobb része 2006 első negyedévére már ismét 3-4 százalék közötti növekedési ütemet vár.
A helyzet most relatíve az eurózónában a legtisztább, s ez tükröződik az euró árfolyamában is. A német Ifo-index januárban egy hatalmas ugrással a 2000-es ciklikus maximumnak megfelelő szintre szökkent, az európai részvénypiacok az év elejéhez képest már most közel 7 százalékos pluszban vannak. A vállalati eszközök piacát jelenleg az európai cégek dominálják, a felvásárlási, egyesülési tranzakciók döntő része mostanában az öreg kontinensről indul ki.
Az elkövetkező hetekben a figyelem valószínűleg ismét visszaterelődik a jegybankokra. Kedden ülésezik a Fed döntéshozó testülete, az elnöki székben utoljára ül Alan Greenspan. Az újabb 25 bázispontos emelésben biztos a piac, a következő, márciusi lépésben viszont abszolút megosztottak a vélemények. Csütörtökön az ECB ülésezik: az irányadó kamat valószínűleg most még nem változik, de a piac jelzést vár egy esetleges márciusi emelésről. A relatív kamatvárakozások tehát minden bizonnyal újfent visszaszerzik irányadó szerepüket: más kérdés, hogy jelenleg ezek is az eurónak kedveznek.
