Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A december végi állapothoz képest a hozamgörbe szinte egésze körülbelül 50 bázisponttal (fél százalékponttal) lejjebb csúszott, gyakorlatilag csak a legrövidebb futamidők – nagyjából a három hónapos papírokig – maradtak egy helyben. A november-decemberben pozitív meredekséget mutató görbe így kezd közelebb kerülni az utóbbi években megszokotthoz: az egyéves és a tízéves futamidő közötti differencia az ősz végi-tél eleji 40–50 bázispontról visszament 10–15 bázispontra. Két év felett a hozamgörbe gyakorlatilag egyenes, 6,4–6,5 százalék között (bár a tizenöt éves papír hozama pénteken már csak 6,35 százalék körül mozgott). Az egy évnél hosszabb futamidejű állampapírok teljesítményét reprezentáló MAX index két hét leforgása alatt több mint 1,7 százalékkal emelkedett.
A kockázat a jelek szerint ismét nagyon kelendő áru. A piac megint kezd hinni egy „kegyelmi állapot” forgatókönyvben, ahol a világgazdasági növekedés összességében dinamikus marad, ugyanakkor az infláció nem probléma, ezért a jegybankok nem kényszerülnek jelentősebb szigorításra. Ezen belül is a leglátványosabban az amerikai kamatvárakozások alakultak át az elmúlt egy hónapban: december közepén a 4,75 százalékos fed funds ráta teljesen be volt árazva és az elemzői konszenzus már inkább az 5 százalékhoz volt közel, most viszont a futures árak már csak a 4,5 százalékot árazzák be. Sokan már arról beszélnek, hogy a Fed akár meg is állhat a 4,25 százalékos jelenlegi szinten. Sőt, meglepő módon, 2006 végére a piac már komoly esélyt ad egy kamatcsökkentésnek.
Ennek megfelelően az amerikai tízéves állampapírhozamok 30 bázisponttal vannak az egy hónappal ezelőtti szintek alatt, s nyomában a tízéves Bund is esett ugyanennyit. Pedig, amint azt már sokszor említettük, történelmi összehasonlításban és a gazdaságok ciklikus helyzetét figyelembe véve a december közepi hozamszintek is extraalacsonyak voltak.
Ez a környezet persze rendkívül kedvező a kockázatos eszközök számára, ilyenkor megnő irántuk a kereslet.
A fejlett részvénypiacok 3–5 százalékot erősödtek két hét alatt, a spekulatív kategóriájú vállalati kötvények hozamfelára pedig 20–25 bázispontot esett ugyanezen idő alatt és így a nyár vége óta nem látott alacsony szintre süllyedt. A feltörekvő piaci kötvénybenchmark, a JP Morgan EMBIGD index spreadje (hozamfelára) szintén 20 bázispontot csúszott és 227 ponton új történelmi mélypontra ért.
A hangulat az egész kelet-közép-európai régióban optimista: a lengyel zloty például közel 2,5 százalékot erősödött az év elejéhez képest, az ottani tízéves hozam pedig 5,1-ről 4,8 százalékra esett. A lengyel fejlemények nyilván segítették a magyar piacot, mint ahogy ellentétes értelemben a török események is: a madárinfluenza terjedése néhány intézményi befektetőt állítólag arra ösztönzött, hogy Törökországról Magyarországra váltson, a magas hozamú, kockázatos kategóriában ugyanis mostanában sokak számára már ezek számítanak helyettesítő terméknek a régióban. Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy habár konkrét adatok még nincsenek, állítólag az év első hete erős tőkebeáramlásokat hozott a dedikált feltörekvő piaci alapok számára és több kereskedő szerint a crossover-befektetők is komoly mennyiségben vásároltak feltörekvő piaci kötvényeket az első két hétben.
Belső, fundamentális alátámasztása ennek az erősödésnek viszont egyértelműen nincs, itthon semmilyen új információ nem került a piacra. Az Európai Bizottság ugyan abszolút hiteltelennek minősítette a magyar kormány legújabb konvergenciaprogramját, de szeptemberig haladékot adott a hiányosságok pótlására (ami tulajdonképpen egy új program készítését jelenti, ebben ugyanis egy fikarcnyi konkrétum nincs). Ezzel a politikai nyomás egy időre enyhül a magyar kormányon, de az EU kényszerítő erejéhez a stabilitási paktum körüli hercehurca, illetve általában az európai integráció helyzete láttán eddig sem lehetett komolyabb reményeket fűzni.
Új trendet ugyanakkor nehéz belelátni az elmúlt hetek fejleményeibe. A fejlett piaci kamatvárakozások valószínűleg az eddiginél sokkal volatilisebbek lesznek, főleg az Egyesült Államokban, a gazdaság ciklikus helyzete ugyanis jelenleg kivételesen nehezen megítélhető. A piac egyik része a további robusztus növekedésben hisz, a másik felének kedvenc témája az ingatlanpiac összeomlása meg az invertált hozamgörbe mint a lassulás vagy akár a recesszió előjele. A Fed maga is nyilvánvalóvá tette, hogy innentől fogva a kamatpálya sokkal inkább adatfüggő, ezért egyre kevésbé tud iránymutatást adni a jövőre nézve. Éppen ezért ahogy most már felmerül a 4,25 százalékos végső fed funds ráta lehetősége, ugyanúgy beszélhetünk egy hónap múlva ismét az ötszázalékos vagy afeletti kamatszint szükségességéről is.
És akkor még nem beszéltünk az ECB várható kamatairól, amit a bank igyekszik olyan homályossá tenni, amennyire csak lehet. Az egyetlen biztos pontnak manapság az tűnik, hogy a magyar fiskális és külső egyensúly változatlanul szörnyű, s könnyen romolhat is – de erre alapozva nem sok pénzt lehetett keresni az elmúlt két hétben.
