Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A svájci UBS két ellentétes félévre számít: rövid távon akár tovább is gyengülhet a jen, de a második félévben magára talál és a 100-as szint közelében fejezi be az évet. A fordulópontot szerinte a japán monetáris politikával kapcsolatos várakozások év közbeni átalakulása jelentheti. Jelenleg az a fura helyzet áll fenn, hogy miközben a gazdaság egyre jobb teljesítményt nyújt (az elmúlt két évben átlag két százalékkal bővült a GDP), a monetáris politika egyre lazább lesz. A „kvantitatív lazítás” politikája, melynek során a jegybank likviditással árasztja el a bankrendszert, tulajdonképpen biankó csekk a pénzintézetek számára: a bankok töltik ki tartalommal, amennyiben vagy kihelyezik a kapott pénzmennyiséget, vagy nem. Mivel a vállalati beruházások egyre dinamikusabban bővülnek, a hitelkereslet emelkedik, s a bankok hitelezési hajlandósága is egyre nagyobb, a pénzintézetek most kezdik igazán kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket. A hitelmutatók évek óta először mutatnak növekedést. Likviditás tehát most már bőven van a japán gazdaságban, ugyanakkor ennek jelentős része külföldre folyik: a vállalatok folyamatosan bővítik működőtőke-exportjukat, s a lakosság is növeli külföldi eszközvásárlásait. A jen jelenlegi gyengeségéhez az is hozzájárul, hogy a kormány a közelmúltban nyílt politikai támadást indított a kvantitatív lazítás befejezésén gondolkodó jegybank ellen. Koidzumi miniszterelnököt jelenleg szinte teljes mértékben a fiskális helyzet köti le, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy az OECD-országok közül itt a legmagasabb az államadósság aránya, s a költségvetési hiány is jellemzően 6–8 százalék körül van. A kormány attól fél, hogy a szigorúbb monetáris politika magasabb hosszú hozamokhoz vezet és ez jelentősen megnehezítené az állami pénzügyek rendbetételét. A svájci bank szerint azonban a monetáris politika óhatatlanul váltás előtt áll, s amint ezt a piac beépíti várakozásaiba, a jen erősödni fog. A gazdaságban lévő inflációs nyomás egyértelműen növekszik, még ha ez egyelőre csak annyit jelent is, hogy a deflációból éppen kimászott az ország. A monetáris politika módosulásának iránya ebből már egyenesen következik, legfeljebb az időzítés a kérdés. Idén valószínűleg csak a kvantitatív lazítás politikájának visszavonása jöhet, a zérus kamatláb minden bizonnyal marad, de amint a piac kezdi beépíteni a 2007-ben esélyes kamatemeléseket, a jen magára találhat. A kormány ebbe előbb-utóbb beletörődik, hiszen tudja, ha tartósan feltartja a jegybankot, az a monetáris politika hitelének elvesztéséhez vezethet, ami még gyorsabb hozamemelkedést eredményezhet. A Deutsche Bank szinte hajszálra ugyanezt a pályát vetíti előre a jen számára, 100-as év végi célárral. A német pénzintézet elemzői a második negyedévre várják a kvantitatív lazítás „visszavételének” első fázisát. A gazdaság erős olajigénye miatt az olaj várt árcsökkenése szintén segítheti a jent, csakúgy, mint az a folyamat, melynek során a külföldi intézményi befektetők alapvetően átértékelik a japán részvényekről alkotott képüket és leépítik évek alatt kialakított alulsúlyozott pozícióikat (bár ez a folyamat már kétségtelenül elég előrehaladott szakaszban van). A Barclays többé-kevésbé a jelenlegi szint fennmaradását várja 2006-ra, 122-es szinttel az év közepén és 120-assal az év végén. Az angol bank szerint a kormány ragaszkodik fiskális konszolidációs terveihez, tartósan korlátozza majd a jegybank mozgásterét, így a monetáris politika a vártnál lassabban lesz majd képes szigorítani. A gazdasági növekedés továbbra is dinamikus marad (legalábbis japán mércével mérve), a folyó fizetési mérleg többlete tehát folyamatosan csökken. Strukturális oldalon a Barclays szerint egész évben tovább nyomja a jent az, hogy a japán háztartások diverzifikálják megtakarításaikat és ennek folyamán egyre több külföldi eszközt vásárolnak. Erre mondják mások, hogy a kamatkülönbségek csökkenése lassítja a folyamatot, de mivel a Barclays továbbra is laza monetáris politikát vár, ez a tényező nem érvényesül, sőt, a külföldi pénzügyi szolgáltatók térnyerése az országban még serkenti is a diverzifikációt. A JP Morgan kifejezetten jen-bear: június végére 130-as, az év végére 128-as dollár/jen árfolyamot vár. A bank is a monetáris politika további lazulására hívja fel a figyelmet, amint az infláció emelkedik, de a nominális kamatok nem, s így a reálkamatok csökkennek. Az amerikai bank se számít lényeges változásra a monetáris politikában 2006 folyamán, vagyis a kamatkülönbség zavartalanul működhet, bátorítva a tőkekiáramlást. A tábor tehát elég élesen kettéoszlik, s a választóvonal egy téma mentén húzódik: milyen hamar és milyen határozottsággal akar vagy tud a jegybank szigorítani. Ezen belül is a kérdés tulajdonképpen az, hogy a japán kormány mennyire akarja vagy tudja keresztezni ezt a jegybanki szándékot.
