Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Érezhetően közelednek az ünnepek a nemzetközi devizapiacon. Az euró/dollár 1,1700–1,1850 között mozgott a múlt héten, most már több mint két hete tartva ezt a sávot. A dollár/jen a hét elején 121,40-en két és fél éves csúcsra ért, majd 120 környékén stabilizálódott az árfolyam. Befektetési bankok beszámolói szerint a forgalom már jól láthatóan csökken, a likviditás a szezonális mintának megfelelően kezd „felszáradni”. Kétségtelenül az utóbbi két-három hónap egyik legérdekesebb fejleménye a dollár/jen emelkedése volt. Az év első felében még az volt a nagy kérdés, hogy látunk-e két számjegyű jegyzéseket és a Bank of Japan vajon milyen szintnél interveniál, hol van a tűréshatár. Aztán szeptember elején, 110-es szintnél mintha valami elpattant volna, innen ugyanis az árfolyam úgy száll felfelé, mintha zsinóron húznák. Ritkán lehet ilyen árfolyampályát látni: az ősz eleji szintről folyamatosan, törés, korrekció nélkül gyengült a jen 9 százalékot.
A befektetési bankok jellemzően egy konkrét technikai tényezőt látnak a dolog mögött: a külföldi, dollárelszámolású részvénybefektetők árfolyam-fedezeti ügyleteit. Köszönhetően az egyre rózsásabb japán gazdasági kilátásoknak, valamint az amerikai részvénypiacok szerény teljesítményének, a külföldi befektetők masszívan túlsúlyozták a japán részvényeket portfólióikban az év első felében. Egy hüvelykujjszabály szerint a külföldi részvénypozíció felét szokás az árfolyamkockázattal szemben fedezni, ez azonban a jelek szerint itt nem történt meg. Erre részben nyilván az intézményi befektetők körében általánosan elterjedt, a dollár hosszú távú kilátásaival kapcsolatos pesszimizmus lehetett a magyarázat. Ahogy azonban az év folyamán elkezdett működni a Fed és a Bank of Japan kamatai közötti, egyre növekvő differencia és a dollár erősödött, a befektetőkben ismét feltámadt a jenpozíció fedezése iránti vágy. Ugyanebbe az irányba hatott a Nikkei folyamatos erősödése is: május óta 40 százalékkal emelkedett a japán tőzsdeindex. A folyamat persze önerősítő: minél többen fedezik jenpozíciójukat, annál gyengébb lesz és annál többen döntenek a kockázat lefedezése mellett.
Az elemzői konszenzus azonban kezd afelé tolódni, hogy a folyamat a végéhez közeledhet. Egyrészt nyilván van egy kívánatos fedezeti arány, aminek elérése után a dollárkereslet lényegesen visszaeshet. Másodszor, sokan már úgy gondolják, hogy a Nikkei lendülete is kifogyóban van, az értékelések alapján a japán részvénypiac már nem vonzóbb, mint az amerikai. S azért ne felejtsük el a fundamentumokat sem. A japán gazdaság most már második éve 2,5–3 százalékos GDP-növekedési ütemeket produkál, szemben az 1993–2003-as időszak átlag 0–1 százalékos rátáival. Nagyon úgy néz ki, hogy az év/év maginfláció az év végére végre kidugja fejét a vízből, vagyis hosszú idő után ismét pozitív lesz. Röviden: a gazdaság jobb formában van, mint bármikor az elmúlt másfél évtizedben. S a javulás jelentős része a vállalati szektor átalakulásának köszönhető, ami viszont a termelékenység gyorsulását is magával hozta. A termelékenység növekedési üteme pedig az úgynevezett egyensúlyi árfolyam egyik legfontosabb meghatározó tényezője. Több befektetési bank is úgy gondolja, hogy a dollár/jen egyensúlyi szintje valahol 100–110 között lehet, azaz a jelenlegi szinteken a jen alulértékelt. S valószínű, hogy ez az egyensúlyi szint a termelékenység gyorsabb növekedése miatt folyamatosan lefelé csúszik, vagyis az alulértékeltség mértéke növekszik. Az egyensúlyinak képzelt és a valós szint között persze akár évekig is jelentős különbség lehet, de ha a piac elkezd az eltérésre figyelni, akkor hamarabb zárulhat a differencia.
Rövid távon a devizapiacot leginkább érintő esemény a Federal Reserve nyíltpiaci bizottságának holnapi ülése lehet. A novemberi ülésről kiadott jegyzőkönyv alapján a piac nagy része arra számít, hogy az USA jegybankjának szerepét betöltő Fed változtat a biztosnak vett, újabb 25 bázispontos kamatemelést kísérő állásfoglalásán, jelezni akarva a ciklus közelgő végét. A meglepetés az lehet, ha a szöveg változatlan marad, s ha ez történik, a dollár esetleg ismét erősödhet. A Fed nincs könnyű helyzetben: a kommunikáción nyilván előbb-utóbb változtatni kell, hiszen ami jó volt 1-2 százalékos alapkamatnál, az valószínűleg már kevésbé jó 4 százalék fölött. Ugyanakkor a növekedési kilátások változatlanul kiválóak, tehát kár lenne azt sugallni, hogy a Fed mindjárt megáll. Kedd este többet tudunk majd.
