Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nincs sok újdonság a nap alatt: az euró/dollár relatíve stabil, a jen továbbra is folyamatosan gyengül a dollárral szemben. Az euró/dollár 1,1700–1,1750 körül kezdte a múlt hetet, majd egy hirtelen ugrással 1,19-re került, ahonnan aztán megint visszaereszkedett 1,17-re. A november eleje óta jellemző 1,17–1,20-as sáv rövid távon tarthatónak tűnik. A hét első felében a jen is produkált egy kérészéletű rallyt a dollár ellenében, amikor pár óra alatt 119,20-ról 118,50-re süllyedt az árfolyama, de aztán a hét végére visszaállt a rend és péntek délben már csak egy hajszál választotta el a jegyzést a 121-es szinttől. Ilyen magasságokban utoljára 2003 tavaszán járt a dollár/jen.
December csendes hónapnak ígérkezik az euró/dollár szempontjából. Ami a dolog technikai részét illeti, több befektetési bank is úgy érzi, hogy ez egy nehéz év volt a devizapiaci befektetőknek és kicsi a hajlandóság komoly új pozíciók felvételére. Ugyanakkor a pozicionálási adatok azt mutatják, hogy a létező pozíciók is összességükben semleges közeli helyzetet adnak ki, azaz nem lehet az esetlegesen extrém pozíciók felszámolásából fakadó mozgásokra számítani.
De az euró/dollár trendnélküliségét leginkább az magyarázhatja, hogy a fundamentumokat illetően még a szokásosnál is nagyobb a bizonytalanság. Különösen igaz ez a várható monetáris politikákra. A Fed érezhetően a kamatemelési ciklus végéhez közeledik, s amint azt a legutóbbi ülésről kiadott jegyzőkönyv is tartalmazta, a további kamatpálya egyre kevésbé látható előre pontosan. Eddig ugye a Fed azzal, hogy folyamatosan lazának nevezte a monetáris politikát és további mérsékelt ütemű emeléseket helyezett kilátásba, eléggé kötöttpályássá tette a jegybanki kamatok jövőbeni alakulását, nem kellett túl sok energia a várható kamatok előrejelzéséhez. A meglepetés teljesen eltűnt az amerikai monetáris politika eszköztárából. Most viszont, a „semleges” kamatszinthez közelítve világos, hogy ezen a stratégián előbb-utóbb változtatni kell, a monetáris politika egyre kevésbé kötelezheti el magát előre és egyre inkább a friss információkon kell alapulnia. A Fed várhatóan sokkal inkább érzékeny lesz az újonnan bejövő adatokra. Mindez persze nem a közeljövő témája, a következő két ülésre (Greenspan utolsó elnöki szereplésére) az összesen 50 bázispont már teljesen benne van az árakban, de 2006 második felére már nagymértékben szóródnak a várakozások.
Más indokokkal, de végeredményben ugyanez a helyzet az eurózónában is. Az ECB csütörtökön, két és fél év után először, ismét változtatott kamatain, amikor 25 bázisponttal 2,25 százalékra emelt. A döntés senkinek nem lehetett meglepetés, hiszen Jean-Claude Trichet már két héttel ezelőtt bejelentette, hogy a bank lépni fog. A folytatás viszont abszolút rejtély. Miközben a Fed mindent megtesz annak érdekében, hogy minél világosabban kommunikáljon, az átláthatóságára oly büszke ECB most pont az ellenkezőjét teszi és igyekszik ködösíteni. Egy jegybankár optimális esetben soha nem csak a soron következő lépésben gondolkozik, hanem egy egész kamatpályában, már csak azért is, mivel egy negyed százalékpontos emelés nyilván nem sokat változtat a dolgokon. Trichet ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy hiba lenne egy kamatemelés-sorozatban gondolkodni, az ECB csak azt a döntést hozta meg, amit ténylegesen meglépett. A bankelnök ezzel valószínűleg a politikusokat akarja megnyugtatni, akik rég nem látott vehemenciával támadták a jegybankot az elmúlt pár hétben. Sőt, lehet, hogy az üzenet házon belülre is szólt, a hírek szerint ugyanis közel sincs olyan nagy egyetértés a szigorítás szükségességében, mint azt Trichet láttatni szeretné.
A várható monetáris politikával kapcsolatos bizonytalanság tehát jelentősen megnőtt novemberben. Nem valószínű, hogy december folyamán, már csak a hónap rövidsége folytán is, lényegesen okosabbak lennénk ebben a témában.
