Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A hozamgörbe lényegében véve ugyanott van most, mint egy héttel ezelőtt, ez azonban véletlenül sem azt jelenti, hogy eseménytelenül telnének a napok: a tízéves papír például előbb elérte a 7 százalékos szintet, majd visszakorrigált 6,75-ig, s végül a múlt hét utolsó két napjában ismét hajszálnyira közel került a 7 százalékhoz. Az éven túli lejáratokat reprezentáló MAX index (30 napos) volatilitása most már magasabb, mint tavasszal, a GM-Ford-leminősítés okozta minipánik idején, s utoljára 2004 elején (a 2003 végi megapánik utáni lenyugvás során) volt ilyen magas szinten. Hasonló a történet a forintnál is: a másfél héttel ezelőtti 251–252-ről visszacsúszott 250 alá, majd szintén a múlt hét utolsó két napjában ismét elkezdett gyengülni és péntek délutánra egészen 253,75-ig ment fel. A forintopciók implikált volatilitása ugyancsak emelkedik, rövid és hosszú lejáratokra egyaránt, maga mögött hagyva az ősz elejének történelmi mélypontjait. Röviden: a hét végére hozamokban és forintban is újfent megközelítettük a szeptember eleje óta tartó bear piac csúcsait (ami persze gyengülést jelent).
Ami a továbbiakat illeti, egyre többen mondják, hogy a piac technikailag kezd vonzóvá válni, magyarul: a január–augusztusi időszakban felépült masszív long (vagy túlsúlyozott) pozíciók jelentős része már leépült. Sőt, a JP Morgan legutóbbi befektetői felmérése már azt mutatja, hogy összességében a piac az elmúlt két év összehasonlításában most van a leginkább alulsúlyozott pozícióban (kötvényben). Ezen belül is azt látja az amerikai befektetési bank, hogy a külföldi játékosok egyre inkább alulsúlyozottak, a magyarok ugyanakkor már kezdenek vásárolni. A lényeg mindebben az, hogy ha ezt elhisszük, akkor elvileg „van hely” a portfóliókban a magyar állampapíroknak. Ezzel azonban két probléma is van. Az egyik, hogy a piac valós pozicionálásáról senki sem tud semmi kézzelfoghatót. A JP Morgan felmérése szerint a piac short forintban, a Dresdner szerint viszont éppen az ellenkezője a helyzet. Leginkább persze mindenkit az érdekel, hogy a hedge fundok és banki saját számlák mit csinálnak, s van, aki esküszik, ezek a szereplők még mindig tartják a korábbi vásárlásaikat, de egyre remegőbb kézzel, mások szerint viszont a labilis versenyzők már kiszálltak.
A másik probléma a fundamentumokkal van. A hírek jellemzően negatívak, és ami legalább ennyire fontos, a piacot elsősorban a negatív hírek érdeklik. Az Európai Bizottság folyamatosan nyomás alatt tartja a magyar kormányt az államháztartás okán: a legfrissebb előrejelzések szerint jövőre 6,7, 2007-re 6,9 százalékos hiányt várnak (magánnyugdíjpénztárak nélkül) és – akárcsak az MNB – nem zárják ki, hogy a választási évben a korábban a büdzsén kívül tartott elemek is bekerülnek a körbe, ami felveti egy 10 százalék körüli deficit lehetőségét. A miniszterelnök minderre azt tudta mondani, hogy nem érti, mi a fenét akar Brüsszel, s másnap a kormány egy reálértelemben 4 százalékos nyugdíjemelésről döntött januártól. Az ÁKK pedig bejelentette a december–februári periódusra szóló kibocsátási tervét, mely szerint a piacnak nettóban 20-30 százalékkal nagyobb mennyiséget kell elnyelni, mint korábban sejthető volt (s mindez csak előjáték ahhoz, hogy jövőre összességében akár meg is duplázódhat a nettó kibocsátás). Ha szünet nélkül ilyen hírek jönnek, akkor lehet, hogy az esetlegesen javuló technikai helyzet sem lesz elég a fordulathoz. Másrészt ha figyelembe vesszük, hogy a külső környezet most éppen stabilizálódni látszik, akkor egy csendesebb időszak könnyen egy újabb korrekciót hozhat.
